Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

csú után a kereszttel visszament a falujába, átadta a csókot hozzátartozóinak, majd gyorsan sietett vissza szolgálni. így érezte búcsújárását érvényesnek, igaznak. Gazdái megbékéltek e magyarázatra. Még manapság is akadnak tápai asszonyok, akik éhnyálon járják a havibúcsút. Ez annyit jelent, hogy mindaddig nem vesznek magukhoz ételt, italt, amíg a búcsút meg nem járva, el nem nyerve, hajékukba haza nem érkeznek. A szabadon álló, körüljárható főoltár kegyképét a múlt században a jámborabb hívek térdencsúszva kerültek meg. A gyógyulásért sóvárgó betegeket hozzátartozójuk, illetőleg keresztbeliek a kegykép elé vitték, és ott imádkoztak érettük, majd az oltár körül hordozták. Ismeretes volt az offer, buba, viaszbuba néven emlegetett viaszformák felajánlása, oltárra helyezése is. Ezekből oltárgyertyát öntöttek. A buba a búcsús baja, bánata, vágyakozása szerint formázott emberi testrészeket: kezet, lábat, szemet, fület, szivet (ezt nemcsak szívbetegségről, hanem emésztő bánatról is felajánlották), jószágot, házat, gyereket, békát, amely a szenvedő asszonyi méhet jelképezte. A kegyképet a hívő nép régebben valósággal élő jogi személynek tekintette, amelyre a barokk időkben végrendeleteiben is gondolt. 1729. Az kék kamuka kötőmet hagyom az boldogságos Szűz Képire. 1740. Szöld válómat 36 ezüst karikákkal és Fekete Selyem Ketényemet Boldoghságos Szűz Mária Képének PP. Franciscanus Templomában lévőnek hagyom.

119 * A templom múzeumában XVIII. századbeli rézkarclapot őriztek, amelyet még láttunk. Kétféle fölírása volt : Az egyik : +I+N + R + I + VERBUM CARO FACTUM EST ET HABITAVIT IN NOBIS. Magyarul: Názáreti Jézus, zsidók királya. Az Ige testté lön, és miköztünk lakozék. Illetőleg a másik: S. MARIA IN CONCEPTIONE TUA VIRGO IMMACULATA FUISTI. Vagyis: Mária fogantatásodban szűz maradtál. Az apróbetűs szöveglap alig tett ki egy négyzetcentimétert. E papírlapocskák nyelése már emberemlékezet óta kiveszett a jámbor gyakorlatból. Külföldi, főleg osztrák és bajor párhuzamokból

117 azonban kétségtelen, hogy a havibúcsún is szentelményként vették a hívek magukhoz. Itteni kiosztásuknak körülményei már nem ismeretesek. Német források szerint enni, inni, aludni nem tudó gyereknek, továbbá mennyasszonyoknak, vőlegényeknek, házasoknak javasolták. Az egyes keresztek vagyis egy-egy falu búcsúsai misét mondattak a főoltárnál. Költségeihez az otthonmaradt hívek is hozzájárultak, sőt olykor azoknak a faluknak népe is, amelyeken jöttükben áthaladtak. A maguk miséjén vettek részt és ezen áldoztak meg. Rendesen az ő kántoruk énekelt a mise alatt. 1904-ből való följegyzés szerint misét mondatott, hajnali 3 órától kezdve : Martonos, Zenta, Csantavér, Félegyháza, Pálmonostora, Majsa, Tömörkény, Száján, Ludas, Földeák, Lele, Szőreg, Horgos, Makó, Magyarkanizsa, Szabadka népe. 1957-ben a következő helységeknek volt miséjük: Szánk, Domaszék, Majsa, Kübekháza, Kistelek, Lele, Cegléd, Isaszeg, Zákányszék, Tápé, Királyhegyes, Csólyospálos, Forráskút, Mórahalom. A búcsúnap hajnalán a múlt század utolsó évtizedeiben zenekar járta be az egészt Város, így ébresztvén ünnepre a lakosságot. Mozsarak is dörögtek. Reggel nyolc órakor Szeged minden harangja megszólalt és egy egész óra hosszáig zúgott. Ez később elmaradt. A körmenet útját régebben zöld ágakkal, levelekkel díszítették. Ezeket a hívek nyilván hazavitték magukkal, bár erre adataink, följegyzéseink nincsenek. 116 Régi végrendeletekből. 117 Lexikon für Theologie und Kirche. III. Freiburg i. Breisgau. 1931, 804. Esszettel címszó. 375