Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Csomorkányi Imrétül hallotta, hogyha halva lenne a gyermek, úgy cselekedjék. Még akkor nem volt e félében. Szent Antal napján, Szent Dömötör oltára háta mögött az Tisza felé, a karó tövében egy papiroskában tette az földre, de eddig is kisöprötték." Tóth Erzsébet azt mondotta,

51 hogy „a szentséget sohasem nyelte el, hanem kivitte és elvette imide, amoda. A papnak gyónásban meg nem vallotta, hogy boszorkány." Kálmány közléséből ismerünk

52 egy Borbély Mihály ajkáról lejegyzett eucharisztikus mondát: Vót egy embör, aki nagyon pogány hitön élt, a felesége pedig nagyon istenfélő asszony vót. Mindön nap eljárogatott a templomba imádkozni és mikor az az üdő vót (húsvét táján), mög is gyónt. Az ura kérdözte tűle: mé jár ű a templomba? Én nem tudom azt máskép kimagyarázni, minthogy az embör Istennek mén szógálni. Mit ad a pap neköd, amé elmégy a templomba? Nem tudom én kendnek azt mögmutatni. Nem olyan, hogy azt hazahozzuk. No, ha még eccör ëmégy a templomba, amit kapsz a paptú, azt hazahozzad. Az asszony, mivel nagyon félt az urátul, eccör csakugyan, mikor emönt gyónni, az ostyát hazavitte az urának. Az ura aszonta neki: no, hát majd möglátom én, evvel mögüdvözül-ё az embör. Kimönt az erdőbe, kivitte magával, főkötötte egy ágra. Elmönt ötven lépésre, rálűtt, de a golyó az ű két szömit lűtte ki. Üsmerősök vezették haza. Otthon könyörgött a feleséginek, hogy bocsásson mög neki. Most mán ëhiszi, hogy mé járt a templomba, ű se lösz pogány. Eggyütt jártak a templomba, a felesége vezette. Az embör aztán szentéletű lőtt, mögnyerte a két szöme világát. Gyónás A gyónás, régebben gyovónás, (confessió), vagyis a papnál végzett bűnvallomás az egyház parancsa szerint húsvét táján kötelező. A gyóntatószéket, apácai öregek ajkán gyovóntatószéköt a XVI. században konfesszorszék néven emlegették. így találjuk Fraxinus Gáspár gyónásról szóló anekdotájában, amelyet máshol mutatunk be. A gyóntató papnak itt gyóntó a neve. Jellegzetes régi példabeszéd : minthogy betegös papot imádjak, inkább gyónatlan halok mög, azaz nem rimánkodom sokáig senkinek. A kigyónik jelentése : szakít valami bűnnel, káros szokással. 1734. Kötekedvén Károlyi Pélával, hogy boszorkány volna. Mondván Károlyi Péla: ha az voltam is, kigyóntam én már abbul.

53 Néha ma is használatos: nagynehezen kigyónt az ura a részögösködésbül. A gyóntat viszont 'faggat' jelentésben is használatos : nagyon gyóntatott a bíró : hogy vót, mint vót. Ez a jelentésárnyalat magyarázza a Szegeden írt Lányi-kódex Kepegyóntó Szent Péter, azaz Vasas Szent Péter ünnepének nevét is. Ilyenkor, augusztus elején vették számba tizedszedés céljából a hívek kepébe rakott gabonáját. A boszorkánypörökben olvassuk, hogy a bűbájosok csak képmutatásból gyóntak. 1728. Az ura és az ördög azt javaslották neki, hogy az volna az igaz hit és igen jó élet. És azt is meghagyták neki, hogy ne gyónjon, ő mindazonáltal háromszor is gyónván, a pap elűzte előle (az ördögöt).

54 A gyónás végén paptól kijelölt engesztelő elégtételnek, rendszerint elvégzendő imádságnak penetencia az archaikus népi neve. Öregektől sokszor hallottuk, hogy az emberek valamikor kimentek a csillagos ég alá, és ott egy fának gyónták meg a bűneiket. Ez a hagyomány nyilván a török hódoltság paphiányával is kapcsolatos. 61 Reizner IV, 406. 62 Hagyományok II, 153. 53 Reizner IV, 500. ** Reizner IV, 384. 343