Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
a templomból a zöldággal díszített szülői házhoz. Itt kézvezetője fölszólította, hogy el lévén jegyezve az Anyaszentegyháznak, Üdvözítőnk intésére váljék meg atyái házától és siessen új hajlékába. Előbb azonban csókolja meg szülei kezét, és köszönje meg a nevelésüket. Ezután a koszorúslányok felvirágozták, majd az egész násznép a templomba kísérte. A primicia, vagyis újmise után a szülői háznál, sokszor lakodalmi sátor alatt díszebéd következett, majd muzsikaszó mellett a fiatalság táncra is pördült. Egy alsóvárosi paplakodalom, Kéri István Xavér (1902—1979) franciskánus újmiséje századunk húszas éveiben így folyt le: Egy tavaszi vasárnap reggel fél 9 órakor a templomból eljöttek érte rendtársai, és világi papok, továbbá zászló alatt jámbor társulatok, népkörök. Felvirágzott kapu várta őket. A tartományfőnök üdvözölte az örömanyát és Istennek szentelt gyermekét, majd mindenki könyörgött és imádkozott. A szülői házban öltöztették misemondó ruhába, amelyet a koszorúslányok még gyöngyvirággal, fehér szalaggal is földíszítettek. Hasonlóan két segédkező rendtársát is. Az alsóvárosi templom szentélyének egyik oldalán örökzöldből formált kereszt, a másikon pedig szintén örökzöldből szív. A kereszt alatt az újmisés vőlegény, a szív alatt pedig az örömanya. Az örömapa a háborúban maradt. Újmise, illetőleg áldásosztás után következett felvirágozott sátor alatt a paplakodalom 250 terítékkel. Az érkező menetet a sátor előtt egy bérmatestvér, gyerekkori pajtás fogadta, aki kék szalaggal átkötött babérkoszorút nyújtott át: életed legszebb napjára Kéri Xavér Az újmisés ült a főhelyen. Ebéd végén a papság eltávozott, de az ünnepelt ott maradt. Most jöttek csak a muzsikások. A vendégek táncra pördültek. Éjfélkor az egész násznép zeneszóval kísérte a közeli kolostorba, felvirágozott cellájába az újmisést. Kedden az örömanya harminchat szegényt hívott meg vendégségbe, akik imádkoztak az újmisésért. Csütörtökön felvirágozott kocsi vitte ki Xavér atyát Szentmihálytelekre, nagyanyjához. Az ő házából mentek át körmenetben a kápolnául szolgáló iskolához, a nagy sokaság miatt azonban az áldozat földíszített misesátor alatt történt. Utána a tábori oltárt elvitték, és a sátor alatt cimbalom szavára itt is megkezdődött a tánc. Úgy intézték, hogy az újmisés először egy elhagyatott, istenneves szegényt temessen. Xavért a sírásó fogadta. Az összesereglett koldusokat az örömanya torozásképpen szintén megvendégelte. Régebben a Város tanult fiai közül sokan mentek papi pályára. A szegénysorsúak szentelésük előtt jómódú és jámbor asszonyt választottak ki maguknak körösztanya gyanánt az idősebb rokonok vagy ismerősök közül. Olykor ezek maguk is ajánlkoztak különösen, ha nem volt gyermekük. Az ilyen asszonyok aztán gondoskodtak a fölszentelendő pap szükségleteiről (ruha, fehérnemű, bútor, kehely), továbbá a lakodalmáról — a paplakodalom, paplagzi költségeiről — is. A papkörösztanya és férje, a papkörösztapa újmise alatt a pap szüleivel együtt a szentélyben foglalt helyet. Az első áldásban is együtt részesültek a vérszerint való szülőkkel. Ezentúl a pap mindig keresztanyjának, keresztapjának tisztelte őket, ők meg keresztfiuknak hívták. Miséiben, imádságaiban holtuk után is megemlékezett róluk. Az ilyen keresztszülőket oltárkörösztanya, oltárkörösztapa, ritkábban oltáranya, oltárapa néven is emlegették, a papnak pedig oltárkörösztfíj, ritkábban oltárfíj neve is járta. 42 A szokásnak árva gyermekeknél különösen nagy volt a jelentősége. A tisztes hagyomány századunk első évtizedeiben még virágzott, de olykor napjainkban is előfordul. A múlt században még az ezüst- és aranymisés papok is választottak a jubileum emlékezetére keresztapát, esetleg keresztanyát maguknak. 43 42 A papkeresztszülőkről röviden néprajzi vonatkozások nélkül szól a fölsővárosi minorita Gáli Bemardinus, Búza Kalászok IV. Szeged 1818,220. 48 Tóth János aranymiséjéről SzN. 1878,49. sz. Vö. Baráczius J., Szentbeszéd Debreczeni János egri apát-kanonok úr aranymiséjére. Szeged 1908. A főpapot elkísérte az egri főegyházmegye több 22* 339
