Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
dől is ki mindjárt, de félre billen. Más esetben egy karja letörik. A rászögezett vékony, bádogból való Jézusalakot letöri valamely szögéről a szélvihar, akkor az a baj. Ha vasbádogból való, akkor megrozsdásodik, és úgy pusztul el, mert hiába szögeznek az eső ellen deszkát fölébe, az is csak elpusztul, mert a deszka nem maradandó. Vagyis, hogy nem jól van ez így sehol sem, mert bosszantó az, ha csúfság válik a tiszteletadásból. Vagy kőkereszt kell oda, vagy semmi..." A tanyai kereszt fölszentelése ünnepélyesen a helyszínen bemutatott misével és prédikációval, utána pedig vendégséggel történt. Régebben a keresztállítás évforduját is egyes családok hasonlóan meg szokták ülni. „És azon túl —- írja 38 más helyen Tömörkény — mindenek, kik arra járnának, kalapot emelnek ott, az asszonyok, leányok keresztet vetnek magukra és az oszlop árnyékába jár fohászkodni a szenvedő. Azontúl a tájéknak elvesz a régi neve, nem neveztetik többé Szillaposnak, hanem annak a helynek, ahol Mihály Mihályék keresztje áll." Kutasi Ödön tanyai tanító arról értesít 29 bennünket, hogy az új keresztnek keresztapát, keresztanyát is szoktak választani. A királyhalmi, most ásotthalmi Irodasoron Farkas Imre és felesége, Csóti Gyapjas Julianna keresztet állított (1910). Keresztszülei Volford István és Vőneki Veronika. A tudósítás sajnos, nem szól a kötelességeikről. A kőkereszt és a köréje kerített kis virágoskert ősi hagyomány, népi szokásjog értelmében az egyházé, azonban telekkönyvi átírásra, egyéb írásbeli megegyezésre nemszokott sor kerülni. Ezt a tisztesség is tiltja. A kereszt gondozása a családot, jelesül az eladólányt illeti. A kertben virágot ültet, továbbá minden nyári szombaton és jeles ünnepeken csokrot köt, és a feszület lábához helyezi. Mindenszentekkor gyertyát szoktak rajta gyújtani a család elhalt tagjainak emlékezetére. Egyes családok nagy ünnepeken sem feledkeznek meg a gyertyagyújtásról. 28 Jegenyék alatt 162. 29 KutasiÖ., Keresztszentelés a tanyán. SzN. 1910, 131. sz. 336
