Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A városházán nagy helyi események emlékezetére harangoztak. így a töröktől való felszabadulás emlékére elrendelték, hogy hajnali 3 órakor mindenkor megszólaljon a harang. A hagyomány úgy tudja, hogy a török elleni döntő támadás az alsóvárosi barátok harangjának ebben az időben történt jeladására kezdődött. A tanács 1818-ban elrendeli: a városházánál levő új harang iránt oly rendeltetések tétetnek, hogy az minden nap délben 12 órára, délután 3 órára, estve takarodóra 9 órára és hajnalban 3 órára meghúzattasson a Szent Háromságnak és Szent Flóriánnak tiszteletére, hogy e város az éhségtől, döghaláltól, háborúi viszontagságoktól és tüztül megoltalmaztasson. 2,1 A városházi harangozásnak ez a rendje századunk negyvenes éveinek végén enyészett el. Jellemző módon a törzsökös szegediek a városházi harangszóra is megemelték kalapjukat. A városháza harangjának árvízi mondájáról Ferenc Józsefnél, mint a hagyomány mondahősénél emlékezünk meg. Átokházi hagyomány szerint a vadvizek alatt olykor megszólalt egy elsüllyedt templom harangja. 22 Nagy ünnepélyességgel búcsúztatták, megsiratták az első világháború idején ágyúöntés céljából elrekvirált harangokat. „A harangok utaztak — örökíti meg 28 Tömörkény — a harangok elmentek, más tornyok harangjaival együtt. Ezúttal nem képletesen, mint mikor a nagyhéten Rómába szállnak, s helyettük fakalapáccsal verik a gyerekek a fatáblát. Most ágyúnak mennek el a harangok, s nem Rómába, hanem, úgy lehet, Róma ellen. És amelyik nem fért ki a toronyablakon, azt fönt a toronyban verték széjjel darabokra. A haldokló harangok jajkiáltása volt hát az a toronybeli lárma. Nem volt hirdetve a távozásuk, mégis, a templomok lábjánál a népek nagy tömege gyűlt egybe, nézni az ágyúöntőbe való végleges elutazásukat. Azaz, hogy nem is végleges. Visszajöhetnek még újra harangnak. Negyvenkilencben, a szenttamási tábor megostromlása után, Damjanich az ottani harangokból verette azokat az igen ritka szenttamási katonai érdemkereszteket. Tudtommal csak egy valódi példány maradt meg belőle, az itt van a városi múzeumban, a többit a magyar zászló lehajlása után megint csak harangnak öntötték, s felakasztották a rókusi templom tornyába. Gondolom, elment most ez a harang is, hogy a reze, ezúttal már negyedszer, változtasson formát. Úgy kísérték ki a harangokat a népek a vasútra, mint a menetszázadokat szokás. Mintha emberek volnának ezek a rézdarabok, amelyek eddig beszélni tudtak, és a tornyokból szóltak az emberekhez, most pedig elnémultak egy darabig, hogy azután a szavuk mennydörgéssé változzon." A templomi harangozással több szólás összefügg. Délben harangoznak Hevesre harangoznak, húzzák a levesmarsot. Esti harangszó előtt a ravatalon fekvő halott tisztességére harangoznak: nyugalomra harangoznak (Tápé). A kocsmás ember abba a templomba jár, ahun üveggé harangoznak. Aki fontoskcdvamond el valami jelentéktelen hírt, ismert dolgot, a tápaiak ezzel hűtik le : nagy csuda,mégsé harangoznak. Szegeden is járja : szögény a klastrom, maga harangoz a pap. Ami soha nem térül meg : majd mögfizeti a nagyharang. A tápaiak gyerek előtt ezzel intenek óvatos beszédre szól a harang.Tordán bilicsöt húznak, bilicsre harangoznak annyit jelent, hogy a Bilics-familia ajándékozta haranggal Úrangyalára harangoznak. Találóskérdések így írják körül a harangot: parton ülő Pétörkének kinn a lődörgője.Más: olyan bocskorom van, haëggyet lépők vele, az egész város möghalli. A tréfás városi, polgárias hagyományhoz tartozik, hogy a szegedi szobrok közül Széchenyi és Deák keresztet vet, Vásárhelyi Pál megemeli a kalapját, az ellenzéki Kossuth viszont csak azért is a fejére csapja, Rákóczi lova pedig fölnyerít és várja az abrakot, ha meghallja a déli harangszót. A tápai Szent János szoborról mondják, ha karácsonykor az éjféli misére hívogató harangszót meghallja, lemegy a Tiszára inni. Utána az egész esztendőre ismét elfoglalja a helyét. 24 Az idősebb embernép a harangszó hallatára olykor még ma is megemeli a kalapját. „A Városon — írja 25 századunk elején a tanyaiak tisztelettudó viselkedésével ösz21 Reizner 1,166. 22 A kraszniki csata 151. 28 A kraszniki csata 265. 24 Életrekelt szobrok. Ethn. 1928,188. 26 Förgeteg János mint közerő 216. 332
