Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Még a századforduló táján is Szeged egyszerűbb népe városrészenként fölváltva, kereszt alatt felvonulva, a gyereknép zászlócskákat lobogtatva virrasztott és ájtatoskodott benne a nagypéntekre, nagyszombatra és húsvétvasárnapra virradó éjszakákon. Harmadnap hajnalban énekelve járták be a Várost. Mindez nyilvánvalóan még középkori hagyomány éspedig,a határjárás helyi fejleménye volt. A kápolnában a Víz előtt nagyböjti időben hetenként kétszer is, nyilván szerdán és pénteken misét szolgáltak, esténként pedig a hívek gyűltek ájtatosságra össze. Sajnos egyéb néprajzi sajátosságokból egynél többet már nem sikerült megörökítenünk. A kálváriajárás alkalmával a stációk tövében szedett füvet betegségről tartották foganatosnak: a szobát szokták vele megfüstölni, hogy a keresztfán felmagasztalt Jézus könyörüljön a betegeken és hárítsa el az ártalmakat a ház lakóiról.

11 A XVIII. század német polgári bevándorlói a passaui Mariahilf kegyképben tisztelt Szűzanya oltalmába ajánlották magukat. A kultusz sajátosságaival, hazai virágzásával itt nem foglalkozhatunk, egy készülő munkánkban talán sor kerül rá. Elég legyen itt annyi, hogy a palánki Segítő Boldogasszony (Maria Hülff Capelle) kápolnát a mai Hősök Kapuja táján ismeretlen körülmények között állították, de még ebben a században elenyészett. Emlékezetét a Segítő Boldogasszony út, az árvíz után röviden Boldogasszony sugárút (ma Április 4 útja), szomszédságában pedig egy Segítő Boldogasszony-patika őrizte meg. Oltárképe a Dömötör-templomba került, majd ennek lebontása után sokáig hányódva-vetődve magángyűjteményben mégis megmaradt. Jellemző, hogy a képtípus régi palánki magyar polgárcsaládokban is öröklődött. A vajúdó asszonynép ágya fölé akasztották, hogy szülését e lelki ráhatással megkönnyítsék.

12 * A török pusztítás után a szegedi homokvilágban csak a XVIII. század második felében került a pusztán sor a piaristák zákányi tanyáján a Szent Vendel-kápolna, építésére, amely azonban hamarosan tönkrement. Figyelemre méltó a titulus, amely a merinó juhok meghonosodásával függ össze. A szegedi Vendel-kultuszról a jeles napoknál bővebben is szólunk. Szintén Zákányban épült 1842-ben Lengyel Jozefa alsóvárosi tanítónő költségén nyilván fogadalomból Szentháromság tiszteletére a családról elnevezett Lengyelkápolna az alföldi tanyavilágnak alighanem legelső temploma. Erről más vonatkozásban már szó esett. Az ásotthalmi Tálasné-kápolnát Szabó József fazekas (tálas) özvegye, Rieger Klára emeltette Jézus Szent Szíve tiszteletére (1898).

13 A mende-monda szerint fogadalomból, illetőleg engesztelésből épült volna, mert a köztiszteletben álló szegedi polgárcsaládnak egyik tagja állítólag Rózsa Sándor orgazdája volt. Ez természetesen csak mondai hitelességre tarthat számot ! A máshol méltatott Tüdő Vince domaszéki kápolnáját a hatóság bontotta le. A nagyvíz után, 1880-ban a Város tanácsa és népe megfogadta, hogy életben maradásáért való hálából a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére templomot emel. A Fogadalmi Templom építése évtizedekig késett, mert nem tudtak a helyében megegyezni.

14 A rekonstrukció a Városháza mögött hatalmas teret hagyott erre a célra. Ez volt a napjainkban már beépített Püspöktér, erre emlékeztet a mai Püspök utca is. 11 SzN. 1886,93. sz. 12 Jeddi Emil baráti közlése. 13 Az alsótanyai asszonypap. SzV. 1912, 69. sz. A riport nyilván újságírói fantázia szüleménye. Tudomásunk szerint a népi emlékezet nem ismeri. 14 Szeged városa 132, 166; Varga J., Adatok a Fogadalmi Templom építéstörténetéhez MFMÉ 1972/73,7. 327