Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
él az a hiedelem, hogy minden esztendőben fölsír: kéri a körösztségöt. Aki meghallja, annak régi alsóvárosi hagyomány szerint könyörületből egy rézpénzdarabot kell a hang felé vetnie, ilyen szavakkal: én tégöd mögkörösztöllek Körösztölő Szent János nevibef A sövényháziak ezt mondják ilyenkor: mindön lelök az Urat dicséri. A jámbor hit szerint ilyenkor a gyermek megnyugszik és most már megüdvözül. A fölsőtanyai hagyomány úgy tartja, hogy e szavakkal kell a krajcárt a sírás felé dobni : eredj Isten hírivei, körösztölködj mög, szabadulj a pogány sorbull A kiszomboriak viszont ott, ahol a sírást hallják, keresztet vetnek a földre, miközben ezt mondják : én tégöd mögkörösztöllek az Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek nevibel Korozsmául a leoldott konyhakötőt kell a földre teríteni. 25 A lelei asszony azt tanácsolta egy kesergő tapai anyának, hogy készítsen korozsmát: kis inget, féketőt, varrja bele a nevet, amelyet adni szeretett volna neki. Azután vigye ki a temetőbe, tegye másik elhalt, de megkeresztelt gyermekének keresztje tövébe. 62 Egy Sándorfalván följegyzett népi legenda szerint 27 a kereszteletlenül elhalt gyermektől az Úr nem tagadja meg színelátását: Hun vót, hun nem vót, vót ëccor ëgy kisded, aki tíz órakó születőit, de mán tizenegykó mög is halt. Nem vót ideje mögfürdeni a szent körösség vizibe. Vitték az angyalok az Úr elébbe, forgatták a lelkit mindönfelől, de bűnt nem találtak be* 1 ne. Bűnt nem tanáltak benne, de érdemöt se, hogy a mönnyek országába jusson. Mögszólalt az Úristen: szögény kis lelök! Tíz órakó mögszületött, tizenegykó mög is halt, nem tisztult mög a körösség vizibe. E nem dobhatom, de fő se vöhetöm. Mönjön hát, járja a világot. Keressön olyan vizet, amölyik nem árad, nem apad. Ha tanál, fürdessék mög benne az angyalok, hogy ű is országomba juthasson. Elindult a lelköcske. Mindég kereste azt a vizet, aki nem apad, nem árad. Nem tanálta mög, héjjába fáradozott : vagy apadt, vagy áradt valamönnyi. Eccő ëgy sűrű erdőbe jutott, rászállott ëgy fa ágára. Ott kesergött magába: tíz órakó születtem, tizenegykó möghaltam, két esztendeig kocsikerék vágásba vótam, háromig erdőbe bujdokoltam, mégse möhetök be mönnyeknek országába. A fa alatt éppen három haramia üldögélt : fegyver a kezükbe, bűnök sokasága a szívükbe. Möghallotta a legöregebb betyár a lelök panasszát: tíz órakó születtem, tizenegykó möghaltam, mégse möhetök be mönnyeknek országába. Jaj Istenöm, hát akkó mi lösz mivelünk? Az öreg betyárnak keserűségibe hullani kezdött a könnye. A lelköcske a farú észrevötte a csillogását. Odaszállott az öreg szömire, ëgy falevélre csorgatta a könnyeit. Mög sëm állt, még a mönnyei Bíróhoz nem jutott vele. Itt van a víz: nem árad, nem is apad. Ez az — mondta neki a Bíró. Ezt kerested mindenütt. A Tiszán, harmaton, télön, havon, még a keréknyomba is. Most mögtanáltad. Az angyalok a lelköcskét mögfürdették az öreg haramia könnyeibe, azután bevitték mönnyeknek országába. A hetedik gyerök, vagyis a családban hetediknek született gyermek élete szerencsés lesz, mert bűvös tudománnyal rendelkezik. Ha hetedik gyermek lány, akkor minden varrószerszámtól távol tartják. Viszont hetedik születése napján rokkát adnak — egy régi, múlt századi följegyzés szerint — a kezébe. Olyan erős fonalat fon, hogy betegséget és minden rontó tudományt meg lehet vele kötni. Emlegették, hogy egy kocsis így készült korbácsával vaskarikákat, rudakat tudott szétzúzni. „Az öreg fák korhatag belsejéből — írja 28 Tömörkény — sötét éjjelenként világosság tör elő. Olyan mint a holdfény, kísérteties és szomorú. Rossz szellemek és táltosok lakoznak bizonnyal a világító fákban, akik megrontói mindennek. Elviszik a hetedfű gyermekeket magukkal, elrabolják és és ilyenkor vihar támad a nyomukban, amerre járnak." Kovács János jegyezte föl 29 , hogy az ilyen gyermek a földbe rejtett kincset megérzi és hét éves korában föl tudja venni. 25 A halott gyermek megkereszteléséhez Ruckert G., Zur Taufe toter Kinder. Volk und Volkstum. Jahrbuch für Volkskunde III. 1943, 343. 26 Grynaeus Tamás gyűjtése. 27 Juhász Istvánné, Gera Anna ajkáról (1954). 28 Rónasági csodák 12. 29 Kovács 378. 30
