Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

penitenciát vállaljon. Miklós István színes paraszti személyiségében volt ebből a hajdani vezeklő, népéért helytálló vallásos típusból is. A kápolna a falu hajdani vallásos világképét főleg ereklyetiszteletében és búcsújáró készségében, tehát két középkorias vonásban tárja elénk. Szakrális emléktárgyaink jórészét Tápai Pista szentföldi (1865) és római, itáliai (1888) zarándokútján gyűjtötte össze, jól ismervén a népi vallásosságnak az érzékelhető kultuszhoz való hajlandóságát a jámbor érintés (sacralis contactus) folytán történő emberi megkönynyebbülés és lelki feltöltődés igényét. Tudjuk, hogy az ereklyegyűjtés a középkorban királyi, főúri passzió volt, mert mágikus erőt tulajdonítottak neki. A szentföldi „ereklyék" egy embermagasságú, üveggel borított kereszt belső vájataiba vannak beleillesztve: Kármelus hegyéről való csigák. Betlehemi búza karácsony másnapján. Jézus tömlöcéből való kő. Krisztus sírjáról való virág. Kármelus hegyéről való kő, hol Illés próféta lakott. Olajfák hegyéről való koszorú, hol Jézus mennybement. Olajfába helyheztetett kő, melyről Krisztus teste a keresztről levétetett. A gethszemáni kertből való olajfa és virág. Lázár sírjából való kő. Ampli (?) mártír fejéből valő ereklye. Onnan való kő, hol Szent Ilona Krisztus keresztjét megtalálta. A kereszt közepén Krisztusfej körül tövisből font korona, mely Krisztus sírján megszenteltetett. A Szentsír templomából való szentelt gyertya. A jeruzsálemi pálmafa kereszt és levelei. Krisztus születése helyéről való mag. A gethszemáni kertből való virág. [Valamennyi Miklós István kézírásával, majd ez a szöveg következik] : tiszteletben tartatnak ezen szent ereklyék, melyek Krisztus Urunk koporsóján megszenteltettek. Kik ezen erekléket olvasni óhajtják, gondoljanak azon szent helyekre és Krisztus Urunk szenvedésére. Melyeket én magammal hoztam a Szentföldről, úgy mint Miklós István Antal harmadrendű 1865. évben áprilisban Tápéra. Egy Miatyánkot, egy Üdvözletet a purgatóriumban szenvedő lelkekért mondjanak el a hívek, kik ezt óhajtják. p A római, itáliai ereklyék: Szent Klára koporsójából való fa. Szent Ignác koporsójából való kő. Betlehemi jászoltól való kő (S. Maria Maggiore! B. S.). Veneziából való kő, Szent Márk koporsójától. Szent Ágnes sírjából való kő. Szent Fülöp és Jakab sírjából való kő. Constantinus császár templomából való kő. Szent Ágoston templomából való kő és kép, mely könnyezett és sírt. Szent Péter sírjától való virág. Szent Pál oszlopából való fa, melyhez ki volt láncolva. A kápolna oltárképe a híres passaui Mariahilf-kegykép hazánkban is igen elterjedt családjához tartozik, keretbe foglalt gazdag ezüst fogadalmi tárgyakkal, olvasókkal, apró keresztekkel. A falon Máriaradna, Turbék, Tersatto kegyképeinek másai, továbbá Szent Antal-kép, amelyet kis emblémákban csodatettei koszorúznak. Több remekbe faragott parasztbarokk faszobor, amelyet a jozefinista pasztoráció nyilvánvalóan a templomból tessékelt ki számos ájtatossággal egyetemben, amelyeknek laikus utóéletét itt a kápolnában Tápai Pista, később pedig az asszonynép, utolsónak Kószó Örzsébet, édesapja keresztneve után Palika Örzse (1894—1966) őrizgette. Az idő azonban már alighanem eljárt fölötte. A hazai barokk városképnek jellegzetes eleme a körösztút, Krisztus kínszenvedésének 14 jelenetével (stáció), majd ezeknek ünnepélyes lezárásául a Kálvária, amely rendesen külön kápolna is egyúttal. Városunkban a legelsőt a mostani Bolyai utca táján emelték, ahol a XVIII. század derekán még szőlők voltak. Hamarosan kikerült azonban a hajdani palánki temető tájára, a mai Úttörő, régebben Kálvária térre. A kolera idején — mint máshol már említettük — járványkórháznak rendezték be.

9 Az árvíz döntötte romba. Az újjáépítés idején közadakozások maradványaiból festői barokk kápolna került a helyére, amelyet 1965 körül lebontottak. Parasztbarokk berendezése sajnos eléggé szétszóródott.

10 9 Oltványi P., A szegedi plébánia 156. 10 Az újabb, árvíz után épített, művészi igényű kápolnát 1965 táján lebontották. Oltára a baranyai Máriakéménd búcsújáró templomába, parasztbarokk feszülete pedig helyi magángyűjteménybe került. 326