Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

zék szárazra. Lefekvésnél fordítsa meg háromszor a párnáját e szavakkal: párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa mög a jövendőbeli párom! A századforduló táján a. felsővárosi lány ólmot öntött. Ha az ólom baltát mutatott: ács, ha csónakot: hajós, vagy super kérőt várhatott. A rábaiak szerint azok a lányok, akik böjtölnek, majd lefekvés előtt kalapot és nadrágot tesznek a fejük alá, álmukban meglátják a jövendőbelijüket. Ha a szőregi fiatalok éjfél idején belenéznek a gemeskútba, akkor meglátják benne, hogy ki szereti őket. A jázovaiak szerint András zárja a hegedűt, vagyis András napjával vége a zenés mulatságnak, kezdődik az advent. Az időszerű disznótorok miatt a napot öreg tanyaiak Disznóölő Szent András névvel is illetik.

323 András napja a kalendárium szerint ott áll a gazdasági év végén és az újnak for dulóján. Hagyományvilága azonban már határozottan a jövendő, kezdődő új esztendő felé mutat. Az idő kereke megint fordult egyet s az embereket új reménységre, bizakodásra, készületre ösztönzi, akár az élet folytonosságáról, akár a munka érdekeinek szolgálatáról van szó. 323 Az esztendő szegedi jeles napjainak bemutatott szokásanyaga, hiedelemvilága lényegében már a múlté, és így voltaképpen lezárt egésznek, máris történelmi dokumentumnak tekinthető. A képet elsősorban a magunk, kisebb részben környékbeli tanítóképzős tanítványaink gyűjtése, megfigyelése nyomán rajzoltuk meg, amelyet természetesen számos archaikus, már a történeti néprajz körébe tartozó vonással tett még teljesebbé Varga János, Kovács János, főleg pedig Kálmány Lajos fáradhatatlan buzgalma. 313