Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

A szegedi görögkeleti, szerb mesteremberek úgy váltják meg a katolikus ünnepeken való részvételt, hogy a Dömötör-templom javára 40 forintot és az ünnepen céhkasszájuk jövedelmének harmadát ajánlják föl.

314 Szent Dömötör ősi, palánki templomát lebontották, hogy a Fogadalmi Templomot emeljék a helyére. A helyi hagyományok erejére azonban jellemző, hogy a Fogadalmi Templom fölszentelése Szent Dömötör napjának vigiliáján (1930 október 25.) történt. Vigasztalásul megmaradt az Árpádkori Dömötör-torony, hazánknak egyik legszebb kora gótikus emléke. Homlokzatába falazva látható a várbontásból kimentett Kőbárány (Agnus Dei), amely még a XII. század román stíluskorszakára utal. Mint mondottuk, ez a jelkép ott szerepel a Város ősi címerén is és így szerencsés módon emlékeztet a szegedi múltra, de a szegedi pásztorkodás évszázados hagyományaira is. A keresztelőkápolnává átalakított toronyban Aba-Novák Vilmos megörökítette Szent Dömötör freskóképét is. A Szent emlékezetét, egyben a régi Palánknak ezeréves hagyományait őrzi még a Fogadalmi Templom egyelőre befejezetlen Dömötör-kápolnája. SIMON-JÚDÁS (okt. 28.) apostol nevenapjára, egyúttal a mindinkább hűvösödő időjárásra utal a már Dugonics Andrástól is följegyzett szegedi szólás: mögérközött Simon Júdás, jaj mán néködpőregatyás! Ismeretes egyébként, hogy a másképpen Tádé néven is emlegetett apostol az evangélium szerint Jézusnak unokatestvére volt. Tisztelete a barokk Bécsben bontakozott ki,

315 és onnan elég lassan sugárzott szét KözépEurópába, elsősorban a városi polgárság körébe. A reménytelennek látszó ügyekben szoktak hozzája könyörögni. Szeged első Tádé szobrát századunk derekán fogadalomból állították föl az alsóvárosi templomban. MINDENSZENTEK (nov. 1.), szegedi kiejtéssel Mindönszentök napját a halottkultusz jellemzi, bár a liturgia szerint eredetileg nem erről van szó. Tudnunk kell, hogy az egyházi év során a küzdő egyház, vagyis az élő hívek közössége ekkor üli meg a dicsőséges egyház, vagyis a szentek, majd közvetlen utána a szenvedő egyház ünnepét, vagyis a halottak, tisztítóhelyen szenvedő lelkek emléknapját. A szegedi tájon egészen a legújabb időkig a hagyományőrző családok ezen a napon fehér üres kalácsot szoktak sütni. Régi szegedi polgárasszonyok mézzel vonták be a tetejét. Jellegzetes alsótanyai alakjában fonadék, amelyet perecbe foglalnak bele. Ez a Mindönszentök kalácsa, másként kúdúskalács, Alsótanyán mindönszentkalács, amelyet délután sírjaikhoz igyekezve a temető kapujában várakozó koldusoknak osztogattak azzal a kéréssel, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottairól. A koldusok könyörgését a régi szegedi hagyomány különösen foganatosnak tartotta. A Tápén sütött brios formájú kis fonottkalácsnak kúdústuborék, máshol meg gudúc a neve, amelyet nemcsak ezen a napon nyújtanak át a koldusoknak, hanem a lakodalmi kalácstésztából is először ez készül el a számukra. Földeákon, továbbá Kálmány adatai szerint Szajánban ilyenkor lisztet, gabonát, főzeléket is szoktak ajándékozni a szegényeknek.

316 A templomba viszik, onnan történik a szétosztás. A koldusoknak szánt kalács, alamizsna a halott megvendégelésének módosult, keresztényi változata. Kálmány szerint

317 a múlt század végén ezen a napon a szőregi koldusok a következő éneket énekelték a temetőkapuban : 314 Bánkúti I., A magyar céhek vallási szerepe a XVIII. században. FA XIV. Budapest, 1962. 165. 815 Gugitz, G., Das Jahr und seine Feste im Volksbrauch Österreichs. II. Wien 1950, 138. 316 Kálmány II, 210. 317 Kálmány III, 145. 309