Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

a szobában, ahol az asszony magzatával feküdt. Ennek gonoszűző célzata volt. Űgy vélték ugyanis, hogy amíg nem volt templomban, a nevéről szólítva, kihívhatják a gonoszok és belefojtják a kútba. A gyeviek szerint nem szabad az ablakon kiszólni senkinek. Ha lelép az ágyról, a feje ála tett kést Kálmány szerint a földbe maga mellé, a gyeviek szerint az ajtófélbe kell szúrnia, hogy a rosszak ne bántsák. A kicsit nem szabad az anyjának a maga helyére fektetnie, mert akkor meghal. A férj kalapja szemverés ellen ott feküdt a kiszombori asszony ágyán. Tápén az ajtókilincsre piros posztódarabot kötöttek, hogy a látogatóba érkező tisztulásos fehérnép ne ártson a kicsinek. A sövényházi anya nem mehet át kocsiúton, amíg magzatát meg nem keresztelik. Ennek jobb megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy a kutyanyaki dűlő portáit kocsiút vágja kétfelé. 26