Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

rögtön közbevág a legkisebb : Én kicsike vagyok Nagyot nem szólhatok. Mégis az Istennek Dícséretöt mondok. Hej cintus, cintus Fehér tulipántos Szüleim kertjében Gyönge vessző vagyok De nyílni akarok ! Ezután a bíborral, koronával ékített királyné énekel, miután a csoport valamennyije elénekelte magánrészletét, mely részletek nagyobbrészt egyházi énekkel vagyítettek, mint az e kis közlésből is kitűnik. A dallam szinte egyházias, de hallgassuk a királynét : Egy kis fehérségbe Tulajdon istenség E lakó elembe Volt egy drága szentség * Szentségös Istennek Csudálatos volta Ádámnak vétkiért Maga fiát adta. ' Királyné pálcája Szálljon erre a házra Az Isten áldása, Mint régönten szállott Az apostolokra. A magán-énekrészek után kettős ének következik. A két „karfogó", kik a királynét karonfogva vezetik, énekel egy hosszabb egyházias dalt, különböző dallammal, így végezvén : Öt árpakenyérnek hat kosár morzsája Áldjon mög az Isten borral és búzával ! Bor, búza és gyümölcs förgetegbe lögyön, Mint páva a högyön szépen tündököljön ! Ekkor aztán mintha már maguk is megunták volna a monoton énekeket, nekividultan összefogózva énekelnek és táncolnak : Mi van ma? Mi van ma? Piros pünkösd napja ! Hónap lösz, hónap lösz A második napja, András bokrétás Feleségös, jó táncos Az ura selyömszál Jómaga aranyszál. Jól möghúzd, jól möghúzd A lovadnak száját Ne tipödje ne tapodja A pünkösdi rúzsát. Megállnak egy kissé, aztán ismét dalol az egyik : A pünkösdi rúzsa Kihajlott az útra, Szödje föl a királyné Kösse koszorúba... A legutóbbi dalt folytatva, az előbbi lassú, csak simán forgásból álló táncot a friss váltja föl a a dallal egyetemben : Ugorjatok lányok, Ha leányok vagytok. Hadd csörögjön, hadd pörögjön Sári sarkantyútok. 281