Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Pörögne is ha volna. Úgy megforgatják, ugratják egymást, hogy alig bírják a táncolás után ki­mondani a dicsértessék a Jézus Krisztust, mely után néhány krajcár vagy hatos dukál nekik a mulatta­tásért." Kodály Zoltán Pünkösdölőjének számos szöveg- és dallammotívuma szegedi eredetű. Pünkösdnek, a Szentlélek ünnepének különös középkori bizonysága, hogy párt­fogása alatt állott a premontrei apácák szegedi, valószínűleg felsővárosi monostora, amely számos híres magyar nyelvű kódexunknak (Apor-, Lányi- és Szegedi-kódex) volt ihletett műhelye. Pünkösd napjára szokott Szeged népe a félegyházi határban lévő Ferencszállás szentkútjához elzarándokolni. Vannak alsótanyaiak, akik ugyanebben az időben a Baja melletti Mária-könnye (Vodica) szentkútját keresik föl. PÜNKÖSD MÁSNAPJÁN a szatymazi gazdasszony valamikor levette a tehénről a kötelet és végighúzta a mezsgyén, hogy tehene majd bőven tejeljen. A kötelet olykor még a színcsorgásba is felakasztotta. SZENTHÁROMSÁGVASÁRNAP, vagyis a pünkösdre következő első vasárnap már régóta nem jeleskedik eleven ünneplő hagyománnyal. 226 A Szentháromság tiszteleté­nek még a középkorba visszanyúló külső nyoma és emléke a Szentháromság utca (Piatea S. Trinitatis). A tridenti zsinattól is ihletett barokk művészet a Szentháromság ábrázolásának sajátos formáit teremti meg. Közép-Európa, főleg pedig a volt habsburgi monarchia barokk városképéhez uralkodó elemként tartozik hozzá a főtéri Szentháromság-szo­borcsoport, amely egyrészt katolikus hitvallás akar lenni, sokszor összefügg azonban az egykori pestisjárványok szorongásaival is. Legtöbbször fogadalomból, engeszte­lésből emelték. , A szegedi Szentháromság-szobrot a Palánkban, a mai Széchenyi tér délnyugati sarkában ex voto, tehát fogadalomból Kárász Miklós horgosi földesúr állíttatta, mert a hagyomány szerint ártatlan béresét hirtelen haragjában agyonütötte. 227 A szobor annyira szívéhez nőtt a Város hívő népének, hogy többször is megújították. így leg­utoljára 1854-ben. Később, 1873-ban Kis Dávid dúsgazdag szegedi polgár kérésére, aki palotáját ebben az időben építtette, más helyen való felállítás kötelezettsége mellett eltávolították. Az áttelepítés költségeire a Palánkban Tokár Mária, Juhász Gyula nagynénje 528, Felsővároson Tóth Mihályné Kocsis Viktória 276, Alsóvároson pedig Ördög Ferencné Németh Rozália 232 forintot gyűjtött. A felállítást azonban a Város vezetősége folyton halogatta, a szobor pedig lassan tönkrement. Jámbor öregeknek még századunkba is átnyúló vélekedése szerint az 1879. évi árvíz ennek a hanyagság­nak volt a büntetése. 228 A millenium évében emelt és most a Dóm téren látható szob­rot, Köllő Miklós alkotását, a népi közvélemény sürgetése hozta létre. Sajnos, az ősi szoborról ábrázolás nem maradt ránk, csak az évszámokat is jelző feliratait örö­kítette meg Oltványi Pál. 229 Az egyik oldalon LA VDETVR ET SVPEREXALTETVR SANCTIS­SIMA TRINITAS(= dicsértessék és magasztaltassák a Szentháromság), a másik oldalon DEVS PA­TER DEVS FILIVS DEVS SPIRITVS SANCTVS (= Atyaisten, Fiúisten, Szentlélekisten), a harmadik oldalon HIC VNVS IN ESSENTIA TRINVS IN PERSONIS, AB OMNI CREATV­RA SINE FINE ADORETVR (= egy lényegében, három személyében: minden teremtmény által örökké imádtassék). Az évszámok 1734-et adnak ki, kivéve a másodikat, amelynek számösszege 1684. 226 Bővebben Ünnepi Kalendárium I. 293. 227 Móricz P., A Kárász uraság kocája 7. 228 Reizner II. 284. 229 Oltványi P., A szegedi plébánia 164. 282

Next

/
Thumbnails
Contents