Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Szeged templomaiban oltárt emelnek a tiszteletére. Az alsóvárosi templom oltárképe Hautzinger József bécsi festő kiváló alkotása (1722). A kor jámbor szellemében egy magas korlátokkal kerített köztéri szobrot is állítanak a Nepomuki Szent tiszteletére a Palánk és Felsőváros között, a sóház szomszédságában, amelyet csak az 1879. évi árvíz sodort el.

211 Pontos fekvése már nem is határozható meg. Nevenapján felvirágozták, szívalakú lámpáját kivilágították, A koplaló, vagyis a fuvarosok várakozó helye volt ezen a téren és így János mintegy a koplalósok, fuvarosok védőszentje is lett, akik beülvén a sarki kocsmába, ökrüket, szekerüket kint magára hagyván, ezt dalolták : Kis szekeres, nagy szekeres, Mindég a kocsmára keres, Még ű a kocsmába tanyáz, Ökrire Szent János vigyáz. Az is megesett, hogy a koplalósba szerelmes lány a Szent szobrát borító virágfüzérekből vitt haza bájolás céljából. A szobrot a hatvanas években megújították, mert különösképpen egy, az egész Várost pusztító jégeső Felsővárost megkímélte. Ezt a Szent közbenjárásának tulajdonították. A Víz után lebontották, mert utcát nyitottak a téren keresztül, A szobor a Város istállajába került a már pár évvel azelőtt lebontott Szentháromság szobor mellé. Mondogatták is az emberek tréfás gúnnyal: „Krisztus is istállóba született, a szentök se szégyölhetik ott magukat. Aztán ezután olyan kuszentöket állítunk föl, akik előtt nem köll majd imádkozni." Ezzel az új köztéri szobrokra céloztak, amelyekkel a Víz után benépesedtek a Város terei. Egy másik felsővárosi, kisebb Szent János szobor még századunk első évtizedeiben is a Dugonics- és Kossuth utca kereszteződésénél álló öreg barokk ház sarokfülkéjében volt elhelyezve. A ház lebontása után a Múzeumba került. Ezt a szobrot nyilván még abban az időben állították, amikor az Eugénius árkán, vagyis a Várat, illetőleg Palánkot körülvevő, mintegy 19 m széles, mély vízzel telt sáncon átívelő gyaloghidak és kiskapuk egyike még éppen idetorkollott. Többi két szobra a XVIII. században a szegedi hídfőnél, a régi fahíd és a déli várkapu szomszédságában, továbbá a Boszorkányszigeten is állott.

212 A szentnek a határban is többfelé máig találkozunk szobrával, így a tápai kompnál, továbbá Dorozsma és Sándorfalva alatt a Fehértó közelében, és Szentmihályteleken a Maty hídjánál. Valamennyinek jámbor rendeltetése világos. A dorozsmai templom előtti szobra (1811) népművészeti remekmű. Megemlíthetjük, hogy Szeged-vidéki búcsúsok, amikor kompon, hídon kelnek át, az ő litániáját szokták imádkozni. Tápén a szent ünnepének nyolcadában a Szent Jánost járják, vagyis körmenetben megkoszorúzzák a szobrát. Ismeretes néhány tréfás néphagyomány is. Tápén az a hiedelem, hogy a kőszent, ha meghallja az éjféli misére hívogató harangszót, lemegy inni a Tiszára. Szentmihályteleken régebben sokszor előfordult, hogy jókedvű legények a nevenapján muzsikaszóval szokták felköszöntem, de máskor is muzsikáltattak a tiszteletére. 211 Giovanni [Kovács János] Az eltűnt Szent János. SzH. 1882, 35. sz. 212 „Ha megindulnék Szegedről a Tisza vizén, akkor a szárazföld tapodása nélkül is elmehetek Alexandriába mindenkor vízen. Innét pedig egész Amerikában, Aífrikában, sőtt Indiákban is, és úgy intézhetném az utazást, hogy négy esztendők alatt egész a földnek kerekségét megkerülhetném Szegedről mindenütt a vízen és ismét Szegeden ugranék ki az vár alatt való Nepomucénos Szent János képénél, vagy ahol tetzene, ha mingyárt a Boszorkányok Szigetinél is." Kiss István, Jeruzsálemi utazás. Róma 1958, 111. — Az alsóvárosi klastrom hajdani szerzetesének szentföldi útinaplójáról van itt szó (1766). 276