Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
A borivó Szegeden a sörnek tréfásan lekicsinylő régi neve : flóriánvíz volt. 206 A mai szemklinika helyén állott a XVIII. és XIX. században a városi sörház, amelyből később kaszárnya lett. Ezt öregek sörházkaszárnya vagy flóriánkaszárnya néven emlegették. 207 A Víz előtt a Város több házának homlokzatán oltalmazó célzattal Flórián-szobor állott. A Múzeumban látható belőlük. A Flórián keresztnév népünknél ritkán előfordul. Ennek származéka a régi szegedi Fóris és újabb Fórján családnév és a Flóri és Folóri becézőnév. FAGYOSSZENTÖK, vagyis Pongrác, Szervác, Bonifác napja (május 12-14.) táján a szegedi népi tapasztalat is hideget, sőt fagyot jósol. Öreg tanyaiak szerint a garabonciások valamikor el tudták űzni a fagyosszentek haragját: könyvükből ráolvastak az időre. A mindszentiek úgy tudják, hogy e szentek úgy fagytak halálra : nyomorult betegeket a maguk ruhájába takargattak bele. Ezek megmaradtak, ők azonban belehaltak a névünnepükön hirtelen támadt hidegbe. Ferencszállási mondóka: Szervác, Pongrác, Bonifác: mind a fagyosszentök, Hogy a szöllő ë ne fagyjon, füstöljenek kendtök! 208 PACHOMIUS (máj. 14.) egyiptomi remete. A híres Pachomiustól, a keleti szerzetesség atyjától való megkülönböztetésül, esetleg vulgáris latin szóelemzésből inkább Posthumius, Posthumus néven emlegetik. Miután korábbi életében takács, illetőleg kötélverő mesterséget folytatott, a szegedi kötélverő céhnek a XVIII. században ismeretlen előzmények után — egyébként igen ritka — védőszentje lett. 209 Sajátos módon tiszteletének külföldi párhuzamaira eddig még nem sikerült bukkannunk. NEPOMUKI JÁNOS (máj. 16.) a barokk Szegednek is kedvelt szentje. Tisztelete mindjárt már szentté avatása után (1729) virágozni kezdett. Életének és vértanúságának különösen két gyümölcsöztethető mozzanata van. A gyónási titok áldozata volt. Alig lehetett Szeged sokfelől összeverődött új lakosságának is időszerűbb keresztény kötelessége, mint ezzel a példaképpel kapcsolatban mások jóhírének tiszteletben tartása, vagyis a kölcsönös bizalom légkörének, minden társadalmi élet föltételének biztosítása. Másfelől Nepomuki Szent János vértanúságának körülményeiből (a Moldva folyó vizébe ölték) itt Szegeden, a tiszai élet főfészkében az is érthető, hogy a vízenjárók, hídon, kompon átkelő utasemberek, fuvarozók védőszentje lett, mint régebben a Háromkirályok, Szent Miklós és Szent Katalin, akiknek jámbor népszerűségét éppen a friss élmény erejénél fogva háttérbe is szorította. Egy híres szegedi halász, Bitó János önéletrajzában (1930) elmondja, 210 hogy halasbicskáját „az öreg Sziráki — akiről mint ismeretes, Mikszáth Kálmán írt novellát — készítette remekbe, 16 pengő forintért. Az egyik oldalára rá volt vésve Nepomuki Szent János, a vizek védőszentje, a másik oldalon egy ponty és az én monogramom. Statner vésnök véste rá 4 forintért. Ettől a bicskától meg nem váltam volna világért ha útra keltem, mert föl volt szentelve. A felsővárosi plébános úr, Orbán Jácint szentelte föl és úgy ragaszkodtam ehhez a bicskámhoz, mint valami talizmánhoz. Ha baj fenyegetett, csak a zsebembe nyúltam, megmarkoltam és mindjárt éreztem, hogy könnyebb a lelkem, velem van az én védőszentem a bicskára vésve." 106 Reizner I, 166. î07 Tömörkény I., Apró dolgok. SzN. 1912, 285. sz. Vö. még Gerendás szobákból 4. Reizner III, 122. 208 Reizner III, 459. Vö. még Rónasági csodák 165. A névről LTnK. VII. 861. 209 Horváth Anna szakdolgozatából. 210 Bitó J., Az én kiskirályságom 109. íg* 275
