Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

bárány vérével meg szokták kenni az ajtófélfát, hogy az ő elsőszülöttjeiknek se legyen bajuk. A legrégibb húsvéti eledelek közé tartozik a tojás, amely az életnek, újjászületésnek, a keresztény világban Krisztus halottaiból való feltámadásának ősi szimbóluma. Már említettük, hogy a régi böjti regula valamikor a tojásfogyasztást is tiltotta. Most húsvétkor már ehhez is hozzá lehetett nyúlni. Ismeretes, hogy az aprójószág éppen koratavasszal tojik legtöbbet. A húsvéti szentelt főtt tojásnak szegedi öregek ajkán kókonnya, kókonya a neve, amelyet a XVI. század legelején már a Sándor-kódex is ezzel a szóval emleget, és egyúttal a középkor szellemében értelmezi is

174 Kálmány temesközi adata

175 szerint a kókonnyát az ember kétfelé vágja : felét megeszi, másik felét a feleségének adja, ha eltéved és eszébe jut, hogy kivel ette meg, rátalál a helyes útra. Miután a tojást akár a templomban, akár a családban meg szokták húsvétra szentelni, a héját nem vetik szemétre, hanem a káposztaföldre, kerti veteményekre szórják, Tápén, Földeákon az aprójószággal etetik meg. Kömpöcön tűzbe vetik. Egyes alsótanyai családokban a szőlőföld négy sarkába ássák. A húsvéti tojást főleg a gyermekek számára a gazdasszonyok a szegedi tájon is börzsönnyel befestették és díszítést is karcoltak rá.

176 Ez már erre régóta nem szokás. A gyerekek az ajándékba kapott húsvéti tojással régebben játszani is szoktak. Kálmány örökítette meg, hogy a piros tojással koccintanak, Szajánban pedig cucliznak.

111 Fölszólítják egymást : koccintsunk, cuclizzunk! Erre a gyerekek tojásuk hegyét összeütik. Akié eltörik, az a vesztes és oda kell adnia a győztesnek a maga tojását. Varga János a tojásütésnek sajátosabb változatát

178 is említi : „Egyik fiú tart a markában egy piros tojást olyan formán, hogy a mutató és hüvelyk ujja között csak egy kis rész látszik ki. A másik fiú aztán ebbe egy krajcárt beleüt élével. Ha a pénz megáll a tojásban, akkor a tojástartó fizet az ellenfélnek egy krajcárt. Ellenkező esetben a lehulló pénz a tojás gazdájáé lesz." A szokás még a középkorban gyökerezik, számos európai párhuzamát ismerjük.

179 A sonka jellegzetes húsvéti eledellé válása nyilván abból a körülményből adódott, hogy a karácsony előtti disznótor aprólékait a besózott szalonna, felfüstölt kolbász és sonka kivételével, húshagyóra a család már elélte. Most azután a sonkát, kolbászt is elővehette. A sonka inkább vacsoraétel, amelyhez először nagyszombat este nyúlnak. Félreteszik délutáni vendég, olykor húsvéthétfői locsolkodók számára is. Miután ezt is érte szentelt víz, régebben a csontját nem vetették kutyának, hanem palántás ágyra, gyümölcsfára kötötték. Idősebb tápai asszonyok fájó torkukat szokták vele keresztezni. Mások az ereszét alá, ajtó fölé dugták. A kömpöciek elássák, hogy a földet oltalmazza. Földeákon, Makón, Battonyán a sonkacsont az ólajtón lóg, hogy a disznók kövérek legyenek. Kálmány szerint

180 a terjániak az asztal alá, ünnepek után pedig a palántás ágyba szokták tenni férgek pusztítása ellen. Magyarszentmártonban a húsvéti sonka csontját vízbe vetik, hogy a békák messzire elkerüljék a falu határát. 174 Nyelvemléktár II, 215. Vö. Trócsányi Z., Kókonya. MNy. 1912, 29. A húsvéti tojást jelentő vallon cocogne szóból. Bővebben Karácsony, húsvét, pünkösd 293. 175 Kálmány EA. 2809. 176 Kovács 312. Vö. Cs. Sebestyén K., Felsőtorontálmegyei húsvéti tojások. Ért. 1913. 177 Kálmány II, 210. 178 Varga /., A húsvéti ünnepekre. VU. 1871, 196. 179 Fessier, W., Handbuch der deutschen Volkskunde II. Potsdam, é.n. 268; Moser, H., Osterei und Ostergebäck. Bayerisches Jahrbuch f. Volkskunde 1957; Domokos Pál P., Dies concussionis ovorum. Ethn. 1974, 383. 180 Kálmány EA. 2816. 266