Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
vették és csak húsvét után vitték vissza. A szokást talán a ruháitól megfosztott és meztelenné szégyenített Jézus evangéliumi képe ihlette. Maga a nagypénteki szakrális áhítat régebben már nagycsütörtök éjszakáján elkezdődött, amikor Jézus Olajfák hegyén való virrasztásának emlékezetére az egyes városrészek hívei a maguk templomától a Városon keresztül énekszóval, egymást felváltva vonultak a Kálváriára. 162 Erről máshol bővebben is szólunk. Az első szegedi Kálvária a XVIII. század folyamán épült a régi palánki temető felé, a mostani árvaház táján, akkor még szőlők között. A kápolnát az agonizáló Jézus tiszteletére emelték. Van egy néphagyományként fönnmaradt adatunk 163 arra, hogy egy szegedi népmisszión a barokkra annyira jellemző szenvedéllyel jezsovita papok kilencágú korbáccsal ostorozták magukat, hogy a bűnösökért vezekeljenek. Valószínűleg az első Kálvária ennek a látványos missziónak lett a gyümölcse. A kápolnát a Víz romba döntötte. Halmay Andor barokkos tervei nyomán az árvízi könyöradományokból épült újjá (1882), 1966-ban azonban halálra ítélték, lebontották. A régivágású alsóvárosi parasztasszonyok még pár évtizeddel ezelőtt is, miután a féregűzés és mosakodás hajnali szertartását elvégezték, mindjárt a templomba mentek. Egész délig, sőt délután ismét ott voltak. Ebédfőzésről ma nem kellett gondoskodniok. Itt már órákkal a papi szolgálat elkezdése előtt a maguk orális hagyományai szerint énekeltek, imádkoztak. Leginkább a középkori franciskánus passiómisztika világát, érzelmes humanizmusát 164 idéző Mária-siralmak hangzottak föl számos változatban az ajkukon. Szövegeik barokkos fogalmazásban a ponyván is megjelentek és nyilván még középkori énekhagyomány ismételt átköltései, az Ómagyar Mária-siralom egyenes örökösei. Jézus és Mária párbeszédét megosztva, felváltva szokták énekelni a tápai férfiak és asszonyok. Mindezekről még máshol is szólunk, itt csak egyetlen szöveget idézünk : Ki sír oly keservesen, hol vagy csillagom, Sötét, zivataros éjben szép gyöngyvirágom. Mária vérkönnyet sírva ezt zokogja, ezt kiáltja: Hol vagy csillagom? A liliom gyászba borul, hol vagy csillagom, Két arcára vérharmat hull, szép gyöngyvirágom. Kérdi égtől, kérdi földtől, kérdi a gyászos felhőktől : Hol vagy csillagom? Jajjal telik meg az utca, hol vagy csillagom, Kínt hoz a bánat postája, szép gyöngyvirágom. Jön a násznép a gyászsereg, a vőlegény halvány, remeg. Hol vagy csillagom? Jön a szűz lelkek jegyese, hol vagy csillagom, A mennyország vőlegénye, szép gyöngyvirágom. Hószín vőlegényköntöse vérrel, porral van keverve, Hol vagy csillagom? Vőfélyek a vad hóhérok, hol vagy csillagom, Násznép a kegyetlen zsidók, szép gyöngyvirágom. Kesereg az örömanya, jegykendőt nyújt Veronika. Hol vagy csillagom? «a Negypénteken. SzN. 1886,93. sz. 183 Oltványi P., A szegedi plébánia 50. ie4 Magyarországon — írja Kardos Tibor — a misztériumjáték francia-német típusával szemben az olasz típus, magyarosan a devóciós játék válik uralkodóvá. Csaknem egyidejűleg itáliai keletkezésével, megjelenik magyar földön. A húsvéti, nagypénteki prédikáció egyes részei közé beékelt drámai passióról van szó, mely az Újszövetségnek ezt az érzelmileg megindító, megrázó részét teljesen az Anya és Fiú földi tragédiájában oldja fel, a bibliai történetet a legnagyobb mértékben emberiesíti." Kardos T., A magyarországi humanizmus kora. Budapest 1955,349; Vö. még Kardos T. t Régi magyar drámai emlékek. I. Budapest 1960, főleg 84—109, 313—390. Továbbá Karácsony, húsvét, pünkösd. 262
