Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

szerint az asszony, ha ezen a napon urával érintkezik, megfogan és biztosan szül gyereket. A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek. Úgy vélik, hogy ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. Az itteni méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek. HUGÓ (ápr. 1) napján szokták a sándorfalvaiak megjegyzni, hogy a cigány lova most már nem éhezik, azaz a mezők kezdenek zöldülni. Április elseje egyébként a szegedi tájon is a felültetés napja, főleg a fiatalság körében. Ha sikerült valakit rászedni, ezt mondják neki : április bolondja, május szamara. Másként: április bolondja, hónap lösz az utolja.

1

*

2 FÁJDALMASPÉNTÖK a virágvasárnapot megelőző péntek (feria VI. post dominicain passionis septem dolorum В. Mariae Virginis). Jellegzetes franciskánus ünnep, amelyet jámbor alsóvárosi parasztasszonyok számontartanak. Tiszteletét az alsóvárosi templom gyönyörű Hétfájdalmú Szűzanya oltára, illetőleg szobra,

143 továbbá freskója, Kontuly Béla alkotása is élteti. Néphagyomány nem fűződik hozzá., barokk devóciójáról azonban adataink vannak. VIRÁGVASÁRNAP és nagyhét rendesen április elejére esik. Hagyományviláguk töredezik ugyan, de még elevenen emlékeznek rá, és az idősebbek közül sokan ragaszkodnak is hozzá. Virágszombat a neve a virágvasárnapot megelőző napnak. így emlegeti már a Lányi-kódex is.

144 E napon, de a virághét,

иъ vagyis a virágvasárnap előtti hét napjain is névmágiás meggondolás alapján szokták az öregebb asszonyok a virágmagokat vetni. Virágvasárnap népünk számára elsősorban a barkaszentölés ünnepe. A barkás fűzfaágat már előző nap piacon, vagy mostanában a templom előtt szokás megvenni. Régebben alamizsna ellenében koldusok nyújtották át a templom ajtajában. Az ágakat Felsőtanyán ennekelőtte iskolás gyerekek gyűjtötték össze lassanként Gergely napjától kezdve egészen a mai ünnepig. Ajándékot kaptak érte. Tápén a barka mellett régebben olajfa (Eleagnus angustifolia) ágat is szenteltettek. A templomból hazahozott szentelt barkából régebben a család minden tagja lenyelt egy-egy szemet, hogy egészséges maradjon. Régi hagyomány szerint

146 hideglelésről három szem barkát kellett három nap egymás után elnyelni. Sándorfalván keresztet szoktak a haldokló ember feje fölött a barkaággal rajzolni, hogy kimúlása nyugodtabb legyen. A tápai halott koporsajába is jut belőle. Sertésvész ellen az ólküszöb alá szentelt barkát tesznek. Mások a jószágokat vesszőzik meg vele. A vastagabb barkaággal a deszkiek egész éven át keverik a disznó ételét. A kiszomboriak a szentelt barkáról egy-egy rügyet letörnek és keresztalakban a ló, tehén homlokán szétdörzsölik, hogy a nyila, azaz villám elkerülje őket. Úgy tartják a szegedi tájon, hogy a barkát nem jó bevinni a szobába, mert akkor sok légy lesz a nyáron. Ezért a padlásra teszik, vagy az ereszét alá tűzik. Ez a magyarázat már másodlagos. Az elsődleges célzat ugyanis az volt, hogy a házat kerülgető gonoszokat elriasszák vele, ezért tűzték föltűnő helyre. A gyakorlatnak sajátságos 142 Kálmány11,209. 148 Talán még középkori Vesperbild. 144 Nyelvemléktár VII, 339. 145 „1731. Virághéten lészen esztendeje": Reizner IV, 488. 146 Kovács 388. 258