Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

szemek vannak, úgy teszik oda, hogy a mécs rávilágítson. Úgy hiszik, hogy az üszög abban az évben a gabona- és kukoricatermést nem fogja megtámadni. A napnak Sándorfalván Széklábfúró Szent Pétör neve is járja. A szó eredetére nem hallottunk magyarázatot. Máshol is már említettük, hogy a befagyott és & jégnevelés segítségével mesterségesen is duzzasztott tiszai jégkérgen a révészek valamikor szalmacsóvával jelölték ki azt az irányt, ahol a kocsik a jégen biztonságosan közlekedhettek. Üszögös Szent Péter napja táján azonban a jég már lazulni, engedni kezdett. A csóvákat fölszedték. Ezzel is jelezték, hogy már veszélyessé vált a jégen való átkelés. JÉGTÖRŐ MÁTYÁS (febr. 24.) napjához az országszerte ismert időjárási regula fűződik: Mátyás ront, ha tanál [— megolvasztja, megtöri a jeget], ha nem tanál, csinál [= ha nem talál jeget, akkor fagyot hoz]. Néhány kalendáriumi történetről, amelynek Mátyás is hőse, Üszögös Szent Péter, illetőleg Gergely és Benedek napjánál emlékezünk meg. Ha ezen a napon fagy van, akkor a kiszomboriak jeget olvasztanak, hogy majd a nyáron ne legyen jégverés. A gy éviek az e napon tojt lúdtojást megjegyzik, mert ültetésnél szerencsésnek tartják. Más nézet szerint azonban a mátyástojás nem kerül a lúd alá. Azt hiszik, hogy úgyis hiába, elvész a liba alól. KÖVÉRCSÜTÖRTÖK, másként zabálócsütörtök, vagyis a hamvazószerdát megelőző csütörtök készíti elő a farsang végét. A szegedi tájon mindenütt számontartják: jó zsírosan főznek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak így számíthatnak bő termésre, kövér disznóra. Alsótanyán fánkot esznek. Vannak azonban itt olyan családok, ahol utána pénteken, szombaton megtartóztatják magukat. Úgy vélik, hogy zsíros gyomorral nem mehetnek át farsangvasárnapra. Ennek a pénteknek jellegzetes alsótanyai, földeáki neve soványpéntök. Jázován ezen a napon van az embörpáros bál, amelyről már szólottunk. Sajátos, máshol is említett tordai hagyomány szerint a regruták régebben egész nap kísértették dudásokkal magukat a falu utcáin: bandástul meglátogatták mindegyikük szüleit, akik bőségesen megvendégelték őket. Este még bál is következett. A nap neve egyébként már Dugonics András jeles mondásai között

108 is előfordul: nincsen ám minden nap zabálló csütörtök {— több nap mint kolbász). HÚSHAGYÓ, régi szegedi céhiratokban olykor húshagyat, a farsang utolsó három napjának ősi, középkori hagyományokra emlékeztető megnevezése. Másként farsangháromnapok, röviden háromnapok. Egyenként így nevezik: húshagyóvasárnap, húshagy óhetfe, húshagyókedd, másként farsangvasárnap, farsanghetfe,farsangkedd. A Lányi-kódexben még a húshagyószombat is előfordul. A három nap egyébként valamikor a mulatozás, vendégeskedés, egyszóval a. farsangolás ideje volt. A jókedv, bohóskodás vasárnap és kedden volt a legnagyobb. Nem dolgoztak, a munka mindenütt megállott. Vendégeket vártak és fogadtak. Batyubálba jártak, de — mint már mondottuk — lakodalmat ezeken a napokon nem ültek. A legények bolondozása már ekkor elkezdődött és hamvazószerdán ért a tetőfokára. Sok látványos céhes felvonulás is ilyenkor volt. A néprajzi kutatás már régen megállapította, hogy a nagy evésekkel, dús lakomákkal, sűrű vendégeskedéssel, másfelől a mágikus eredetű alakoskodással a természetet is hasonló bőségre akarták rábírni. Finom sülteket és süteményeket: rétest, bélest, fánkot ettek. A farsangi fánkba jobbmódú helyeken a múlt század derekán ara108 Példabeszédek 1,34. 248