Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Sajátos régi hagyományra emlékeznek a gyevi öregek. Balázs napjának hajnalán valamikor a szőlősgazdák szőlejük négy sarkából egy-egy vesszőt metszettek. Majd a négy szál vesszővel a birtokot körüljárták. Úgy vélték, hogy ezzel Szent Balázs megvédi termésüket a madaraktól. Ezt a hiedelmet Göcsejben is ismerik.

106 Nyilván középkori, hazánkban kialakult hagyomány megőrzéséről van itt szó, mert külföldi párhuzamokról nem tudunk. APOLLÓNIA (febr. 9.) vértanú a fogfájósok védőszentje, mert kínvallatásának során a poroszló úgy arculütötte, hogy minden foga kiesett. Jámborabb tápaiak, tanyaiak fogfájás idején máig kérik a segítséget. Érdekes, hogy Apollónia (becéző alakjaiban Apolló, Polló, Polá) a múlt században igen kedvelt szegedi női név volt, aminek nyilván az volt a célzata, hogy az ilyen nevű lányok védőszentjük gondoskodására keveset szenvedjenek a fogfájástól. BÁLINT (febr. 14.) nevéhez a Városban semmiféle hagyomány nem kapcsolódik, keresztnévként is igen ritkán fordul elő Szegeden. Abból a körülményből azonban, hogy az 1522. évi tizedjegyzék legkedveltebb személynevei közé tartozik, sőt már ekkor családnévvé is vált, föltétlenül arra kell következtetnünk, hogy vagy liturgikus hagyomány, vagy néphiedelem fűződött hozzá. A mindszentiek akár van hó, akár nincsen, az udvaron csíkot söprenek. Ott, ahova nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. A csíkra mindenféle gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak a számukra. Olykor azonban fazékban rakják ki nekik. Tudjuk, hogy Szent Bálint a nyavalyatörősök középkori patrónusa volt. Lehetséges azonban az is, hogy a nyugat-európai néphagyományokhoz hasonlóan, hazánkban is a tavaszkezdő farsangi napok közé tartozott, amelyet különösen a fiatalság tartott számon. ZSUZSANNA (febr. 19.) ószövetségi jámbor asszony névnapjához az a természeti megfigyelés fűződik, hogy ekkor már megszólal a pacsirta. ÜSZÖGÖS SZENT PÉTER (febr. 22.) napja Szent Péter egyik titulusása (Cathedra S. Petri Antiochiae) utal, amelyet az Egyház a római pogány Charistia ünnepének kiszorítására rendelt. A magyar nevet Csef kó Gyula fejtette meg, aki rámutatott, hogy a középkori magyar fordítás föltételezhető Szent Pétör ű székössége a nép ajkán „üszögössége" lett és ebből bontakozott ki a későbbi furcsa képzetkör.

107 Ezen a napon az élemedett szegediek, főleg természetesen az asszonyok nem nyúlnak lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik és nem kél ki. Padén nem szabad kemencébe fűteni, hamuba belenyúlni. A nap képzetkörének sajátos szegedi fejleménye az üszögnap hiedelemvilága. Az üszögnap a hétnek az a napja, amelyre abban az esztendőben Üszögös Szent Péter napja esik. Ezt egész éven át szerencsétlen napnak tartják : tyúkot nem ültetnek, semmiféle mezei munkába nem kezdenek, így nem fognak a vetéshez, aratáshoz ezen a napon. Dócban tudni vélik azt is, hogy ilyen üszögnapon született gazdának a búzája mindig üszögös marad, bármint küzd is ellene. Mindszenten ezen a napon szemes gabonát és kukoricát visznek be a szobába. Föl szokták tenni a sublót tetejére a feszület és az örökmécs alá. A tálat, amelyben a 106 Gönczi F., Göcsej. Kaposvár 1914,235. 10

' Csefkó Gy„ Üszögös Szent Péter. NNy. 1934,17. 247