Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

MEDDŐSÉG, MÁSÁLLAPOT A gyerök népünknél nagy tisztösség. Öreg tápaiak mondogatják, hogy a menyecske folyton szépül, minél több gyereket szül, mert a vére mindig megújul. A gyermektelen házaspárt bántja a nincstelenség, bár tudja, hogy gyerök, hadiszöröncse, mög a jó házasság: Isten dolga. Ha a gyermekáldás elmarad, inkább örökbefogadnak valakit. Említettük már, hogy nevüket ráruházzák, mert — mint mondogatják — nem akarják kutyára hagyni a nevüket. A boszorkánypörök tanúsága szerint az olyan asszonynak, aki sok gyermeket szült, ellopatja az ingét egy meddő asszony, aki elkerekítette az alrészét és megígérvén mondotta: hogy valamiben megfogja innya, hogy ő is gyermeket hozhasson.

2, A meddő szegedi asszonyok még századunk elején is kilenc keddet, kilencedet szoktak a Keddasszony, azaz Szent Anna, a tizediket pedig férje, Szent Joachim tiszteletére böjtölni, mert a legenda szerint Szent Anna hosszú ideig magtalan volt. Hozzá folyamodnak a terhes asszonyok is, hogy vajúdásaikban álljon mellettük, segítse könnyű szülésre őket. A keddi napot, tehát a hétnek Szent Anna tiszteletére szentelt egykori napját minden asszony, de főképpen a várandós asszonyok ünnepként ülték meg. A szegedi régebbi hagyomány szerint Szent Anna egészen a szülés pillanatáig őrzi a vajúdó asszonyt. Utána leányát, Máriát küldi két angyallal az ő és magzata oltalmára. Ettől kezdve a Boldogasszony őrködik, éjszaka pedig virraszt fölöttük. Kisteleken a házat régebben kimeszelték, ha gyermek születését várták. A várandós asszony ideje a születendő új élet érdekében tele van szigorú, sokszor mágikus kiváltságokkal és előírásokkal. Terhességének minden mozzanata jelképes jelentőségű, amely a néphit szerint magzata életére is döntő hatással lehet. Iparkodnia kell tehát a kedvező körülményeket elősegíteni, a kedvezőtleneket pedig megakadályozni. Az asszonynak nem szabad eltitkolnia, hogy másképp van, azaz állapotos, viselős, terhös, vastag, bölcsőre hízik, szülés felé közeledve pedig mindőnórás, mindön órára való, kistelekiesen bájol. Ha állapotát elhallgatja, süketnéma gyerököt szül. Ilyenkor tréfásan oda is szólnak a tápaiak neki : na másodmagaddal vagy? Úgyis kiszúrja a szög a szádat! A terhes asszonynak nem szabad zsákra ülni, mert ha fiat szül, magzata zsákostökü, Tömörkény szerint acskóstökű lesz, vagyis szokatlanul nagyra nő a herezacskója. Ha olyan küszöbön lép át, amelyen fát vágtak, akkor a sövényháziak szerint nyúlszájú gyermeket szül. Nem szabad kötelet átlépnie, átbújnia, mert akkor a köldökzsinór magzatának nyakára tekerődzik. Nem szabad a macskát megrúgnia, mert akkor mindig ökrendözik, öklődik a gyermeke: szőrt kap a gyomrába. Régebben a tóbiásáldás néven ismert, bűvös imádságokat tartalmazó ponyvairatot viselte az ölén. Kímélik a nehéz munkától. Még az öregebb is átadja helyét neki a templomban. Megkínálják — ha esznek előtte — ennivalóval, nehogy megkívánja, és aztán elmönjön a Pétörkéje, vagyis elvetéljen. Ferenczi János szerint ilyenkor ezt szokták mondani : 2 Reizner IV, 515 22