Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

„Még gyermekkoromból emlékszem a céhlakozásokra, melyek sokszor három, sőt több napokra is kiterjedtek. A gyönyörűen sujtásolt magyar nadrágba, ezüstgombos mellénybe, piros vagy sárga szattyánból készült sarkantyús magyar csizmába öltözött tizenkét hívogató mesterlegény, remekül kihímzett bőujjú borjúszájú patyolatingével és egyik sarkánál fogva feltűzött hófehér kötényével, fejükön zsinóros kalpaggal s kezükben citromba szúrt fényes görbe karddal valóban festői látványul szolgáltak, amidőn harsogó zene kíséretében ujjongva, táncolva vonultak be a mulatság színhelyére, hol már a meghívottak által roppant mennyiségben összehordott étel- s italneműek súlya alatt görnyedező asztal várta a mulatni vágyó vendégeket." E farsangi, kompániabál néven is emlegetett céhmulatságoknak maradványa még a századfordulón is élő kispolgári batyubál. Valamelyik, rendesen népkörül is szolgáló vendéglőbe az érdekelt családok ennivalót: süteményt, kalácsot, hideg sültet vittek magukkal. A borról, muzsikáról a vendéglős gondoskodott. Az ilyen farsangi batyubálnak Tápén borbál, Törökkanizsán, Ószentivánban máig kompániabál a neve. Az olyan farsangi bálnak, amelyen csak házaspárok vehetnek részt, Tápén, Verbicán párosbál, Jázován embörpárosbál a neve. A bál Verbicán Gyertyaszentelő napján, Jázován kövércsütörtökön szokott lenni. Padén, Tiszaszentmiklóson külön asszony bál és embörbál is van, amelyen csak asszonyok, illetőleg házas férfiak vehetnek részt. Az ószentiváni legénybál viszont kizárólag a legényeké, lányoké. Most pedig, bejelentett szándékunk értelmében vegyük szemügyre azokat a szegedi jeles napokat, amelyek általában a farsangi időszakra esnek. Egyik-másikban sajátos módon felcsillan a farsangra jellemző tavaszvárás, előkészület képzete is. SZENT ERHARD (jan. 8.) Regensburg püspöke, a szegedi cipészek egykori céhének védőszentje.

98 Csak a szakma tartotta számon. Életének nincs olyan vonatkozása, amely a mesterséggel kapcsolatba hozható. Tiszteletét ezért nyilván nem is a cipészek, hanem általában a bevándorolt bajorok, délnémetek honosították meg Városunkban. Miután pedig a szegedi cipészek hosszú ideig németek voltak, és német burgereknek dolgoztak, érthető a régi közös szülőföld kedvelt szentjének kultusza. Szent Erhard szakmai tisztelete a céhvilággal együtt egyébként teljesen elenyészett. PIROSKA (jan. 18) napján régebben a kiszombori lányok piros kendőt szoktak a nyakukra kötni. Úgy vélték ugyanis, hogy így majd még abban az esztendőben férjhez mennek. Régi, már alig hallható időjárási regula: Piroska napján ha fagy, negyven napig el nem hagy. ÁGNES (jan. 21) napján a kiszombori várandós asszonynak sós vízben kellett megmosdania, hogy magzata majd egészséges legyen. VINCE (jan. 22) napjának időjárását különösen a szőlőművesek, bortermelők tartják számon. Ha ugyanis ezen a napon süt a nap és az eresz megcsordul, vagyis olvad, akkor jó bortermésre lehet számítani : ha mögcsordul a Vince, tele lössz a pince. Hasonló mondókák egyébként más közép-európai népeknél is megtalálhatók." A hiedelemnek névetimológiás háttere a Vincentius szó rokonhangzása a vinum "bor" szóval. JÓRAFORDÍTÓ PÁL (jan. 25.), tápaiak ajkán Jóraforduló Pál közönségesen pálfordulás, azaz Szent Pál megtérésének napjához időjárási regula fűződik, ami nyilván 98 Hilf 55. Jenőfi 38. 99 Schreiber, G„ Deutschland und Spanien. Forschungen zur Volkskunde. 22-24. Düsssldorf 1936,58. 245