Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
Öregek olykor a vasárnapokat is hasonlóképpen nevezik meg: első vasárnap, második vasárnap és így tovább. Az utolsó vasárnap jellegzetes neve a közismert húshagyóvasárnap, másként farsangvasárnap. Az egyházi szókincsben jártasabbak, templomjárók előtt természetesen ismeretes a farsangvasárnapot két héttel megelőző hetvenedvasárnap (septuagesima), az egy héttel megelőző hatvanadvasárnap (sexagesima), és magának a húshagyóvasárnapnak ötvenedvasárnap (quinquasesima) neve. A Lányi-kódexben előfordul a hetvenedvasárnapnak kilenchagyó, a hatvanadvasárnapnak pedig hathagyó neve is. 94 A farsangon való párválasztásra, házasodásra számos szegedi szólás is utal. így a zsörtölődő vénlányra, aki mindenen fölakad és folyton a világot vádolja, ezt mondják: vén lánynak mindég kúria a farsang. Aki nem ment ebben az időszakban férjhez, így bíztatják: a jó lány farsang után is elkel. 95 Aki nem megy férjhez, nem házasodik meg, pedig már az ideje megvolna hozzá: kimarad a farsangból. Erre a szólásra majd még visszatérünk. Varga János más kortársaitól föl nem jegyzett adatokkal örökítette meg a régi szegedi, közelebb ről а felsővárosi és rókusi farsangot. Neki köszönhetjük a cúcorka alakjának megmentését. Az első farsangi bál — írja 96 Varga — a cúcorkás bál szokott lenni. „A cúcorka, máshol bubujka éjfél felé rendesen fölkeresi a vízkereszti vigalmat. A cúcorkát mindenhová be szokták ereszteni. A táncolók észre sem veszik. Egyszer csak éjfél felé nyílik az ajtó, és jön be rajta földig lehajtott fejjel egy másfél öles szörnyeteg. A nyaka olyan vékony, mint a nyújtogató. Tán éppen abból is van. A feje pedig olyan kicsi, mint egy jó alma. Borzasztó izé az a cúcorka. A nyaka tövére egy szoknya van akasztva, a feje menyecskemódra kontyra kötve. A derekától egy lepedő egész hosszúságában nyúlik alá. Nagy fránya csizmái csak úgy barnulnak ki alóla. Amint belép az ajtón, ijedve szaladnak el a lányok táncosaiktól, amiért természetesen roppantul megharagszanak a legények a cúcorkára. Hamar körbe is kapják. Az egyik legény a többi helyett is ráförmed : Szödte-vödte cúcorkája, hogy mertél të idejönni? Láttad azt a vaslapátot, amelyikei valaha még öregapám mérögette aranyait? Mindjárt azzal mérlek végig! ráförmed : A cúcorka aztán bolondos hajlongások közt védelmezi magát : Sosë ripakodjatok rám! Nem hozlam én ide átkot, hoztam inkább boldogságot. Ami csak jó, ami csak szép, mind énnekem köszönjétek. A farsangot a harmadik határrúl én hoztam közétök. Már most ha rövid a farsang, összeszidják: Vesztél volna oda vele, ha csak ilyen kurtát hoztál. Mért nem hoztál már legalább olyan hosszút mint a nyakad? Ekkor a cúcorka hirtelen összerántja a nyakát, hogy kurta legyen. Mire aztán a legények nem szólhatnak többet ellene." Ezután táncra szólítják, válasszon magának a lányok közül. A cúcorka pedig olyan rátarti természetű, hogy mindig csak azzal a lánnyal táncol, aki leghamarább lesz menyasszony." A cigányok ezután rárántanak a nótára, a cúcorka pedig „jókedvében lehányja magáról a fejét, nyakát, lepedőt és íme kimarad a ruha alól" egy ismerős legény. E szokásoknak már csak nagyon halvány híre él. Megemlíti még Varga, hogy a farsangi vasárnapokon a kocalegény tréfás névvel illetett serdülő fiúknak, meg kisebb lányoknak is van citurás báljuk. Ez a bál „előszobája" a másiknak. Vagy bajuszánál, vagy valami verekedésnél fogva a legény aztán kinő belőle. A régi céhvilág lakozás néven emlegetett társas mulatságait Szegeden is a farsangon tartották. A Város egyik érdemes történetírója, Varga Ferenc gyermekkorából, a múlt század első feléből megörökítette 97 egynek az emlékezetét: 94 Nyelvemléktár VII, 330, 336, 337. 95 Kovács 471. 96 Varga J., Farsangi mulatságok. VU. 1869, 676. Vö. még Tömörkény, Farsangon. SzN. 1899, 29. sz. 97 Varga F., A nem rég eltörült honi czéhrendszer rövid ismertetése. Történelmi és Régészeti Értesítő (Temesvár) 1876. 244
