Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

vagdalt fokhagymát szórtak azzal a céllal, ha halottja lesz abban az esztendőben a családnak, a lelke üdvösségre jusson. A szegedi tájon általános házszentölés vízkereszt után kezdődik. Ennek hajdan koleda volt

89 Dugonics András szerint a jellemző neve. Nyilván régi hagyomány, hiszen egy 1483. évi oklevél szerint a kalocsai egyházmegyében, tehát az akkor még hozzátartozó Szegeden is, vízkereszt idején virágzott a házszentelés.

90 A XVIII. században a napon a városházát is ünnepélyesen fölszentelték.

91 A pap tudtunkra Alsóvároson, de Szeged többi városrészeiben, tanyavilágában is, továbbá Szőregen, Deszken, Ószentivánon, Törökkanizsán, Pusztaföldváron, Kisszálláson mindazokba a házakba betér, ahová meghívják. Alsóvároson a szentelést végző papot még pár évtizeddel ezelőtt is a tisztaszobában az asztalon feszület és égő szentelt gyertya fogadta. A szentelés nemcsak a család lakóhelyére, hanem az istállóra, ólra, mellékhelyiségekre is kiterjedt. Búcsúzásul a barát kezében levő kis kézi feszületet mindenki megcsókolta. Szőregen Kálmány idejében

92 a házszentelő pappal együtt ment a kántor, a kurátor, a ministránsok és egy gyerek, akinek nyakában zsák lógott, karján pedig kosár. A szentelés végeztével ezt énekelték: Hála neked Atyaisten, Legfőképpen tartsd a gazdát, Jóvoltodat mutasd itten, Hitvesével ő magzatját, E házaknak épületeiben, Cselédjét engedelemben, Mostani szentelésében. Tartsd isteni félelemben. A pap szolgálatáért manapság pénzajándékot kap. Ezt Püspökleién (Marosiéiért) a szentelőbe teszik. Szenteléskor a hívek az asztalra búzát, a búzában néhol almát, máshol tollat tettek, hogy a terméshez és a jószághoz szerencséjük legyen. FARSANG. A régi egyházi hagyomány szerint a farsang vízkereszt napjával kezdődik és hamvazószerdáig tart. Hosszúsága évről-évre változik és attól függ, hogy a márciusi holdtöltéhez igazodó húsvét napja mikorra esik. Ez a szabatos időrendi tárgyalást kissé megzavarja. A jeles napoknak a kalendáriumi rendbe való célszerű beillesztése érdekében úgy találjuk helyesnek, ha most mindjárt jellemezzük a farsangi időszak általános jellegét. Utána áttekintjük a január és február hónapokra eső jeles napokat. Végül pedig a február utoljához érve, külön emlékezünk meg a farsangháromnapok, húshagyó neveken emlegetett három utolsó farsangi napról, amikor a vidám hangulat régebben szinte mámorrá fokozódott. A farsang eredetileg voltaképpen a tavasz elővarázslására és ünneplésére irányuló kultikus műveleteknek, viselkedésnek volt időszaka és ebből az örvendezésből máig is sokat megőrzött. E kozmikus ujjongás előtt az Egyház aszkétikus fegyelmének is meg kellett hajolnia. Amikor az Egyháznak a tiltott napokra vonatkozó rendelkezése még elevenül hatott, a menyegzők, bálák, társas mulatságok, céhlakozások legnagyobb részét a farsangon tartották. Ebben az ünneplésben természetesen még a pogány szakralizmus hagyományai is érvényesültek. A szegedi nép lakodalmai régebben leginkább farsang idejére, főleg a farsang hétfői és szerdai napjaira estek Volt első hetfe?* első szerda, második hetfe, második szerda és így tovább egészen a farsangvasárnapot megelőző hétig, amelyeknek megszokott neve utolsó hetfe és utolsó szerda volt. E megnevezésekre főleg az egy atyafiságon belül előforduló lakodalmak elkülönítése miatt volt szükség. A farsang három utolsó napján már nem volt lakodalom, hanem csak bál, illetőleg baráti, közösségi, céhbeli együttlét, vendégeskedés. 89 Példabeszédek 1,278. 90 Történelmi Tár 1899,253. 91 Reizner III, 131. 92 Boldogasszony 26. 98 Ennek más helyeken regélőhétfő volt a neve. Képzetköréről Dömötör T., Regélőhétfő. Ethn. 1958, 313. 16* 243