Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
megszólítás is előfordul. Mostohagyerek, vő, meny a mostoháját, ipát, napát legtöbbször apám, anyám, újabban tata, mama néven szólítja. A nagyapának öregapám, nagyapám, nagytata, a nagyanyának szülém, öregszülém, öreganyám, nagyanyám, dajkám, nagymama, legújabban mama megszólítás jár. A nagyszülő szüleinek dédöregapám, dédöreganyám, régiesen nagyöregapám, nagy öreganyám, nagyszüleinek pedig üköregapám, üköreganyám a neve. Azt a nagyszülőt, aki nem lakik a családdal egy városrészben, egy faluban vagy a közelben, messzeszülém, messzeöregapám néven emlegeti a kisgyerek. Ezeknek még máskanyó, máskapó elnevezését is hallottuk, de ezek már kihalt megszólításoknak tekinthetők. Egyesek szerint az élő dédszülőket is nevezték így 18 . A szülőket, nagyszülőket kend, újabban maga megtisztelés illeti, tegezésűk még alig tudott tért hódítani. Ami már most a megszólítás tisztességes módját illeti, sok öreg paraszt még századunk elején is megkövetelte, hogy az újabb maga helyett a hagyományos kend szóval szóljanak hozzá. „Monori megütődik. Öreg ember létére azt mondják neki, hogy maga. A kend helyett. Sértés az ilyesmi, mert megvetés jele." Tömörkénynek e pillanatképe 19 találó. Számtalanszor hallottunk magunk is effélét: hát maga hogy van Imre bácsi? Nem vagyok én magam! — hangzott rá a kissé sértődött felelet. A kendözés különben megillette a férjet, az apát, az idősebb testvéreket, általában mindkét nembeli öregebbeket. Ezek viszont a fiatalabbakat, feleségüket tegeztek. Már mondottuk, hogy egymást tegező fiatal kortársak, ha rokonságba, komaságba kerültek egymással, akkor kendezni kezdték egymást. Régivágású öregek tehát ragaszkodtak a kendezéshez, a magázást csúfolódásnak érezték. Aki nem tartozik a paraszti közösségbe, azt természetesen magázzák. Régen a lányok is kendezték a legényeket, ezek meg tegeztek a lányokat. A kendezés hanyatlik ugyan, de tanyán, kubikosok, napszámosok között eléggé tartja magát. Az unokák megnevezése : gyerök-, illetőleg legény-, lány-, embör-, asszonyonoka, együttes összefoglaló néven onokagyerök. Olykor sor kerül főleg női ágon a dédonoka ükonoka használatára is. A mustohaonoka a mostohagyermek gyermekét jelenti. A testvérek gyermekei onokatestvérök, első onokatestvérök, onokák, első onokák, unokái pedig másadik onokatestvérök, másadik onokák, dédunokái harmadik onokatestvérök, harmadikonokák. Ez utóbbiak azonban ritkán hallhatók. Az unokatestvérek egymásnak onokabátyjai, onokaöccsei, onokanénjei, onokahúgai. A házasgyermekek egymás szüleit általában úgy szólítják, ahogy a házastárs a magáét szólítja. Tehát mondjuk, a saját anyját esetleg csak anyámnak mondja, a napát pedig édösanyámnak, mert a házastárstól így hallja. Hallottuk a szülőknek édösapám, édösanyám megszólítása mellett a házastárs szüleinek édsapám, édsanyám megkülönböztető megszólítását is, de ez azért nem volt általános. Egyébként ezeknek hátuk mögött ipám, napám, legújabban apósom, ipósom, illetőleg anyósom a neve. Régiesen, ünnepélyesen ipamuram, napamasszony. A házastestvér ipát, napát fiatalabb testvérei Tápén öregapjuknak, szüléjüknek szólítják. A szülők egymást nász, nászom, nászuram, illetőleg nászasszony, nászasszonyom néven szólítják, és a kapcsolat következtében kendezik, magázzák egymást, mégha egykorúak és együtt is nevelkedtek föl. Itt azonban már van valami lazulás, ami olykor a tegezésben és a keresztnéven való megszólításban mutatkozik. A nász, nászasszony élő apját az öregnász, élő anyját pedig az öregnászasszony megszólítás illeti a násztársak részéről. A szülők testvéreit a gyerekek a keresztnevükön hívhatják, megtoldva a tisztelettudó bácsi, néni szóval. Természetesen kendezik, illetőleg magázzák is őket. Ismerős 18 Kovács 178. 19 Célszerű szegényemberek 163. 18 i
