Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

a nagybácsi, nagybátyám, tanyaiak ajkán olykor nagybátyós, Tordán bátyó, Cernyán báttyó, illetőleg a nagynéni, nagynéném, régi alsóvárosiak nyelvén néni, tápaiasan néne, néném, Törökbecsén nena

20 kedveskedő megszólítás is. Ők ezt becéző keresztnévvel, vagy az öcsém, öcsikém, illetőleg húgom szólítással viszonozzák. A szülőnek édösgyeröke mellett veje, mönye van. A mostohagyerek házastársának mustohavő, mustohamöny a neve. A lányunoka urát a nagyszülő onokavő, onokavejem, a fiúunoka feleségét pedig onokamönyem névvel illeti. A feleség a férjét uram, a mi apánk, gazdám, az embör, ez az embör, az én emböröm, apjukom, apjuk, apja, páram, tréfásan embörpajtás néven emlegeti. Régebben kendezte, magázta, ma már tegezi. Egymás között a gyöngéd, bizalmas hé, hékám is járja. Aszongya neki a felesége: mé búsul kend hékám? uh, hékám, neköm nagy bajom van. Tömörkény írja, hogy az ő korában a tanyákon az ember kend, az asszony te, a családfő gazda és sohasem férj, hanem bizalmasabban mondva : az én emböröm, tisztelettel mondva pedig: az én uram. Ez is változik több formára: az én hitös uram, az én jó uram, sőt az én áldott jó uram, aki fölemelt engöm magához

21

. Valamikor, még a századforduló táján, nem egymás mellett, hanem egymás után mentek az utcán. Az ember elől, az aszszony meg követte. Ha az asszony megelőzte urát a szobába lépésben, ezzel támadtak rá: hát të az uradat a hátadon hordod, te

22

? Egyébként a férj a feleségét feleségöm, az asszony, az én asszonyom, ez az asszony, anyjukom, anyjuk, anyja, tréfásan asszonypajás, Tápén még tréfás kontyos, zsandár megszólítással, utalással illeti. 30 Kálmány 11, 22\. 21 A kraszniki csata 172. 22 Kovács 180. 2* 19