Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

sel űzték ki a Városból

13

. Ha másállapotban volt, pacalt vetettek a nyakába, és így távolították el. Ez volt a kipacalozás. ч Itt még megemlíthetjük, hogy a mögesött lány magzatának fattyú-, mondvacsinált, szerelöm-, orozvakőtt-, szemétön szödött-, volontér-}^ hadi-, zabgyerök a gonoszul szellemes neve. Az ilyen lánygyermeket azonban szülei általában nem közösítették ki a családból és a közfelfogás inkább a férfi felelőtlenségét bélyegezte meg. A törvényes házasságból született gyermek kora, illetőleg állapota szerint szüleinek lehet gyerökfia, legényfia, vőlegényfia, újembörfia, embörfia, özvegyfia, illetőleg gyeröklánya, eladólánya, тёпу asszonylány a, mönyecskelánya, új asszonylány a, asszonylánya, özvegylánya. Ezeket szüleik keresztnevük becéző használata mellett magzatom, virágom, madaram, csillagom, gyönyörűm, gyerököm, fiam (lánynak is), lányom stb. kedveskedő névvel illetik. Járja még a rajzát, csimota

15 is. A kicsinyeket még förtelmes, csúnyaság, szemét stb. néven is szólítják, amiben nyilván mágikus szorongás emléke lappang. Ezzel vélték régebben a szellemnek képzelt betegség látogatását elhárítani a gyerekről. 13 Reizner III, 88. 14 Virányi E., Volontér. MN Y. 1933, 311. 15 Szegedi Lőrincnél csomotat: 1575. Immár az igaz magyar nemzetből és vérből való királyt és közönséges országnak fejedelmét, sőt még azoknak utánunk való unokáinkban, csomotatunkban sem kezdenk látni. 16