Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
SZEMÖLCS. A szümöcsö, más alakokban szümőcs, szömőcső, Dugonicsnál szömörcs, szömörcső, régi klárafalviak ajkán: Szépasszony köpködése néven 144 emlegetett szemölcs elimádkozásáról a Hold hagyományvilágánál szólunk részletesen. Úgy is próbálják elmulasztani, hogy egy hibátlan piros almát kettévágnak. Az egyik felével valaki bedörgöli a szemölcsöt, majd színcsorgásba ássa el. A másik felét az eszi meg, akinek szemölcse van. Amikor az elásott alma elrothad, akkora a szemölcs is elmúlik. Mások cérnával kötik el. Ezt is a színcsorgásba ássák. Amikor ott elrothad, a szemölcs is elszárad. Egy múlt századbeli adat szerint egy cérnaszálra annyi csomót kell kötni, ahány szemölcs van az emberen. Utána a cérnát szalonnabőrre kötve, el kell dobni. Mire a bőr elrothad, a szemölcsök is elmúlnak. 145 Harkakötönybe szakadt népünk a szemölcsöt pulyka levágott véres fejével szokta dörgölgetni, lefelé söpreni. így hitük szerint elszárad. Régi szőregiek szerint lopott mosogatóruhát kell ráborítani. A Klárafalván emlegetett tüskös szömölcső úgy múlik el, hogy keresetlen csonttal kell megdörgölni, majd a csontot vissza kell tenni, ahonnan fölvettük. Másodszor-harmadszor is így kell cselekedni, hogy a szemölcs elmúljék. SZÍVBAJ. Anyjának nevetlen ujjából eresztett három csöpp vért kell a beteg gyermekkel megitatni. Szívasztma ellen a diófa megszárított levelét szokták szívni cigaretta módjára. TÍFUSZ. Népünk ajkán tirfusz. Egyetlen népi orvosságát hallottuk Tápén. A benedöki hajma Szent Benedek napján (márc. 21) duggatott és Szent Bertalan napján (aug. 24) fölszedett vöröshagyma. A háztetőre fölrakva hét nap sütötte a napsugár, hét éjszaka pedig a harmat érte. Elteltével zacskóba gyűjtötték és főzetében a tífuszos beteg fejét, hasát mosogatták. Nem árt tudnunk, hogy Benedeket és Bertalant a középkorban tavasz-, illetőleg őszkezdő szentként tisztelték. Ünnepüket hajdanában a népi liturgia számontartotta. Ennek Göcsejben, Muraközben, talán még más helyeken is vannak nyomai. TOROKFÁJÁS. Akinek a torka fájt, a szegedi nagytájon ezt mondogatta :fődanyám, torkom fáj, néköd panaszolom, gyógyídd mög, majd nem fáj! Háromszor egymás után kellett elmondani, közben háromszor megcsókolni a kemencét, hiszen az is földből van. Csókán e könyörgés mellett még keresztet is vetettek a torokra, de áment nem mondtak. Verbicán imádság közben még karácsonyi balta fokával is megkeresztezték. Szőregen törülközővel ölelték át a kemencét, majd a torkot kötötték be vele. 146 Hasznosnak vélték még a fokhagymás ecetet, vagy a tejbefőzött mályvagyökeret, esetleg zsálya forrázatát tímsóval. Ezekkel nyilván öblögetni kellett. 147 Ferenczi Imre följegyzése szerint 148 a csókái édesanya a karácsonyi fokhagymakoszorút megfőzte, ruhával körülcsavarta és torokfájós gyermek nyakára kötötte. Ezt a koszorút már a boszorkánypörökben is a rontás foganatos ellenszerének emlegették. A virágvasárnap szentelt barka szemét a templomból hazajövet a család régebben torokfájás ellen nyelte. Szintén régen a Szent Iván tüzéből kikapart és eltett gyümölcsbe, almába harapott, akinek a torka fájt. 144 SzegSz. II, 479. 145 Ipolyi -hagyaték. 146 Kálmány III, 150. 147 Kovács 390. 148 p erencz i J m 183
