Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

TOROKGYÍK. „Mondják — írja

149 Tömörkény — hogy torokgyík ellen akasztott ember kötele volt használatos." Ezt a hóhér orvosságul adogatta el. Hallottuk, hogy fehérszurokkal összekevert faggyút kendőre kentek, nyakra csavarták, erre pedig vizesruhát tettek. Más javaslat szerint forró vízbe terpentint csöpögtettek. Ezt kellett a betegnek belélegeznie. TYÚKSZEM. Népünk ajkán tyükszöm, tyúksegg. Öregektől hallottuk, hogy elmulasztás végett kettéhasított békát borítottak rá. A tyúkszemet el is lehet küldeni, másra ragasztani. Az olyan valaki, akinek tyúkszeme van, kocsin három személyt lát egy ülésen ülni, ezt mondja : Uram Istenöm, de szorosan ülnek, az én tyúkszömem közéjük férne-émég? így aztán a tyúkszem ezek valamelyikére ragad. Egyik virágfajta a tyúkszömvirág. Szajánban tyúkszömőcsevirág. Ha ennek nedve az ember kezét érinti, tyúkszem támad rajta.

150 VADHÚS: beteges húskinövés az emberi testen (hypersarkosis). A vadhúsos sebeket hunyor gyökeréből főzött lével orvosolták.

151 VAKTETŰ. Fagyásból származó viszketegség a kéz-, de főleg a lábfejen. Időváltozásra kiújul. Ilyenkor így mondják: szánti (szántja) a vaktetű a kezemet. Tápén a vaktetűs testrészt káposztalében szokták áztatni. VESEKŐ. Népünk ajkán vesekű. Foganatos orvosságának a fekete retek levét tartották. Vesebántalmakról petrezselyem leve, mások szerint fehér cickefarkvirág főzete hasznos. VESZETTSÉG, veszöttkutya-harapás. Valamikor a legfélelmetesebb betegségek közé tartozott. Kovács János régi példabeszéde szerint veszöttkutya-harapás más világra talpalás. Úgy tartják, hogy a kutya leginkább szomjúságtól vesz meg. Ezért adnak a házőrző kutyának a szegedi tájon is ilyen neveket: Tisza, Sajó, Rajna, Száva, tápai Iboly, vagyis Ipoly. A nép szerint

152 a kutyamarás után vagy kilenc nap, vagy kilenc hét, vagy kilenc hónap vagy kilenc év múlva tör ki az áldozaton a veszettség. A felsőtanyaiak valamikor a veszett kutyát, macskát tűzre vetették, majd hamvát elföldelték. A füstjét beszívták, hogy ők maguk ne vesszenek meg. A szétfreccsenő vért lángoló szalmacsóvával égették el. Mint öregek mondják, a veszett marha, ló, disznó, magkoca ereje megnövekedik, és harapja, szaggatja, ami útjába akad. A kistelekiek valamikor a veszett kutya elégetett szőrének hamujával szórták meg a harapás helyét : kutyaharapást szőrivel. A régi leleiek a. karácsonyi vacsorán evett kenyérből eltettek egy darabot és azzal etették meg, akit a veszett kutya megmart. A szőregiek Kálmány följegyzése szerint

153 két karácsony közt font cérnát varrtak az ingbe. Aki ilyen inget viselt, hitük szerint nem marta meg a veszett kutya. Ebbe a képzetkörbe tartozik egy Sebők Dénestől följegyzett szajáni hiedelem is. Ha régebben valaki megijedt a kutyától, a kutyát agyonverték. Utána elégették, közben odaállottak a füstjéhez. Ezután szert készítettek istentehénkéjéből, azaz szarvas149 A kraszniki csata 246. 150 Kálmány I, 112. 161 Kovács 392. 182 Kovács 378. 153 EA. 2814. 184