Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Semmivé teremtsön-\Hetvenhétféle su: Fődbű gyütt, fődbe mönjön! Áment nem szabad mondani, háromszor kell ismételni, végül a földre keresztet vetni. Archaikus a szőregi változat : Uram Jézus Krisztus, mondom a Te szent nevedbe: Tök su, makk su, hályogsü, hetvenhétféle kögyetlen sül Körösztöllek tégödet a Jézus Krisztusnak. A tyaisten + teremtsön, Fiúisten+gyűlöljön! Egész tetemödbe sü, köszvény Mög ne maradhasson! Az ü szent vérivel, halálával Mönnyei harangnak hangjával, Szűz Margit asszony szüzességivel, Körösztölő Szent János arany gyűrűjivel! Amen! +

140 SZEMFÁJÁS. Több népi, házi, olykor mágikusan is átszínezett orvossága van. Sokan vannak még manapság is, akik fájós szemüket saját vizeletükkel borogatják. Mások a szemhéjakat pálinkába mártott vászondarabbal simogatják végig. A szőlővesszőből tavaszi metszéskor kicsorduló lé fájós szemre jó. Hasonlóképpen a márciusi hó és a pirosbélű görögdinnye összegyűjtött leve is. A sárgadinnye szárított gyökerének porát fájós szembe fújják. Véres szemre cukros tejben áztatott zsömlét borítanak.

141 Valamikor a rák gyomrában található rákszöm, az „Alsóvárosi Glosszák" szerint rákkö néven emlegetett kékesfehér lencseszerű anyagot dugták a szemhéj alá, hogy biztosan kivehessek, ha a szembe hullott valami. A gyerekek, ha valami a szemükbe hullott, effélét mondogattak: Isten nyila beleesött, Boldogasszony teje mossa ki belüle. Ószentivániak ajkán : gaz esött a szömömbe, Isten látta: kivötte.

li2 Szegedi megnevezés szerint tyúkszömü az olyan ember, aki alkonyatban, esti szürkületben már nem lát rendesen. Ellenszeréül népünk a rendszeres paprikafogyasztást tartotta foganatosnak. A kancsal emberre tréfásan azt mondják, hogy egyik szemével a kertbe néz, káposztáskertbe néz. PiZ igézet, ráimádkozás szóval is emlegetett szemverésről (jettatura) itt nem szólunk bővebben, a gyerekágynál, gyereknevelésnél került rá sor. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy népünk régebbi vélekedése szerint nemcsak emberfélét, hanem hasznos állatokat, pl. kiscsikót, sőt műveleteket, így a szappanfőzést, kenyérdagasztást is szemmel lehet verni. Az árpáról, hályogról már külön szólottunk, mégis idézünk egy szajáni ráimádkozást, amelyet a szemnek minden bajában foganatosnak tarthattak: Nevetlen ujjal vet a ráimádkozó magára és a fájós szemre keresztet, miután ezt mondja: Mikor a Jézus Krisztus Szent Pé tőrrel a fődön járt, möntek egy erdőségbe. Mögcsapta afenyüfa ága az ü szent szömit. Aszongya Pétörnek: Pétör, eredj el Ágnis doktorhon, kérje tttle háromféle virágot: vérru vörösset, hályogrú fehéret, termésru termöttet! Valamint ahogy Krisztus urunk szöminek használt a háromféle virág, úgy használjon a te szömödnek az én imádságom! Ezután nevetlen ujjával körülkeríti a fájós szemet, mikor pedig mindezt háromszor ismételte, elmond 1 Miatyánkot.

143 140 Kálmány III, 153, 154. 141 Kovács 388, 390, 392. 142 Kálmány I, 76; III, 90, 289. 148 Kálmány II, 112. 182