Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)
HÁZASSÁGI ERKÖLCS A paraszti életbölcsesség különös nyelvi erővel nyilatkozik meg a lányhoz fűződő szólásokban. Népünk hosszú időkön át endogámiában élt, ami egyebek között azt jelentette, hogy a házasulandó felek ugyanabban a szólásokkal is szentesített szellemi környezetben, életszemléletben, munkafelfogásban nevelkedvén, az összehangolódásnak, családi harmóniának sok kedvező föltételét hozták magukkal. Úgy szép a lány, ha otthon ül, vagyis nem viselkedik föltűnően, kikapi módon. A jóság vetekszik a lány szépségével: ölég szép a lány, hajó. A jó lánynak bármikor kerülhet kérője: a jó lány farsang után is elkel. Az is igaz, hogy gazdag lánynak bűibe is esik farsangja. Tréfásan : aki folyton készülődik, mindég készül, mint az eladólány. Néha jó, ha türelemmel vár: várt lány várat nyer. Tápén ugyan hozzáteszik : de égetetlen marad a téglája. Régivágású népünk a lány szüzességét erkölcsi és élettani értékként tisztelte. Aki a szüzességét, másként lányságát házasságkötés előtt elvesztette, jelképesen étörte a kisbögrét, nem bírt a vérivel, mögesött, Ferenczi János szerint legázolta a harisnyáját, vízibornyút nyelt, és olykor bizony szömély, perszóna, dáma, elhalt öregek ajkán cifralány, szabadlány, szóbeli, jóféle, kocsmabeli, csárdás 9 , bitang, dajna, cafat, canga, ringyó, cégérös ringyó, ribanc, szajha, kaszárnyakerülő, bakacopák, csávásdézsa, repedtsarkú, a legdurvábbakat nem is említve. XVIII. századbeli német eredetű, kihalt szóval húr, cajbër 10 , a külváros nyelvén cápa, jamborka lett belőle. Ismeretesek természetesen a durvább megnevezések is. A házassági erkölcsöt a régi időkben a törvény szigorúan védte. Tápay-Szabó Gabriella XVIII. századbeli tanácsi jegyzőkönyvekben megörökített ítéletekből egész sorozatot jegyzett ki 11 . A házasságtörést többször büntették halállal, ha azonban a sértett házastárs kegyelemért könyörgött, az ítéletet nem hajtották végre. A bigámiáért halál járt. Egy házasságtöréssel vádolt asszonyt hármas tortúrára ítéltek. Ezek rendre : a hóhér szerszámainak mutogatása, ujjak szorítása, spanyolcsizma. Egy bűnösnek talált özvegyet a szégyenoszlophoz kötöttek, harminc korbácsütésre ítélték, majd kiutasították a városból. Egy férj rajtakapta egy deákkal a feleségét. Büntetésből mindkettőjüket megnyírták és három pénteken át száz-száz korbácsütéssel sújtották őket. „Ennek előtte — írja 12 Dugonics — az én gyermekségemnek üdéjén a szabad királyi városokban (így Szegeden is) a volt a szokás, hogy szemtelen inakat ha valamin rajta kapták elsőben tömlöcbe vitték, azután 12 pálcára kárhoztatták. A nevezetesebb Polgároknak fiait, kiknek gyöngébb bőrök voltának, vagy attyáik vagy rokonaik 12 pálczát 12 frttal váltották föl. Ezeket a 12 forintokat bika-pénznek nevezték." A kétes fehérnépeket kisöprűzték, kiigazították, vagyis nyilvános megszégyenítés9 Bálint S., Csárdás kisangyalom MNY. 1939. 316. 10 Varga J., és Kálmány I, 213 szerint. 11 Tápay-Szabó G. 47-53. 12 Példabeszédek és jeles mondások II, á54. J5
