Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

EGÉSZSÉG — BETEGSÉG TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A szegedi nép ősi, mágikus betegségszemlélete, és ehhez igazodó gyógyítógyakorlata napjainkban sem enyészett még el. Mielőtt azonban ennek vizsgálatához hozzáfognánk, tekintsük át a Város orvostörténetét, mindig különös tekintettel a néphagyományra. Legrégibb forrásaink a XV. századba, Kapisztrán János (f 1456) újlaki sírjához vezetnek bennünket, ahova segítséget, oltalmat keresve az a szegedi nép is elzarándokolt, amelynek körében a nagy franciskánus olyan szívesen időzött. A szenttéavatási pörhöz szükséges tanúvallomások számos szegedi zarándok gyógyulásáról számolnak be.

1 így Csellér Péter megsántult felesége, Erzsébet mihelyt fogadalmat tett a szent atya sírjához való útra, máris meggyógyult. Olasz Bálint vérfolyásban szenvedett. Ágyában már fordulni sem tudott, az Újlakra tett fogadolom azonban talpra állította. Szűcs Imre fiacskája, Domonkos kezére-lábára megbénult. A szomorú apa fogadalma után azonban teljesen rendbejött. Bár az apának sérve volt, mégis útra kelt. Újlakra érve azonban már ő is egészséges lett. Molnár Péter többedmagával ment Újlakra, ahol elmondotta, hogy hétnapos kisfia keze-lába megbénult és hátragörbült. Húsa már rothadni kezdett, szopni sem szopott. Szülei könyörgésére mégis meggyógyult. Bokor István felesége, Zsófia fogagadalmat tett, hogy ötéves nagybeteg fiacskájával Kapisztrán sírjához zarándokol. Erre a gyerek azonnal fölkelt az ágyából. Nemes János fia, Lőrinc már haldoklott. Az anya keserves fájdalmában leborult a földre és úgy tett a szent barátnak fogadalmat. A gyermek azonnal fölépült, de a szülők a fogadalmat halogatták. Csak akkor teljesítették, amikor a fiúcska ismét megbetegedett. Hála azonban a szent könyörgésének, mégis életben maradt. Bogár László nyavalyatörésben szenvedett, amely napjában ötször is elővette. Egyszer az árokba zuhant, úgy mentették ki. Kapisztrán sírjánál ő is meggyógyult. Egy Katalin nevezetű özvegyasszony, aki a Szent Péter utcában — tehát Alsóvároson — lakott, vérfolyásból, Ferenc deák felesége, Zsuzsanna halálos betegségből, Ilona asszony és Fáncsy Albert bénulásból épült föl. Kapisztrán Fügedi László szegedi várnagynak volt annak idején vendége. Onnan a várkapuból prédikált a szegedi népnek. A várnagy tízéves fia, Imre betegségében megnémult, életéhez sem bíztak. Szülei fogadalmat tettek, mire a gyermek megszólalt, és kérdezte: mikor megyünk már Újlakra? Osvald László kisfia, Bereck is meggyógyult, hasonlóan Szűcs Dénes özvegyének, Anasztáziának fia is. Klára özvegy 1461 karácsony napján különféle betegségek folytán eszét vesztette, megnémult, egyik oldala pedig megbénult. Járni, kezét emelni nem tudta. így történt, hogy tűz mellé feküdt, ruhája pedig meggyulladt. Álmából rázta föl valaki. A szerencsétlen asszony most már kiáltozni kezdett: Szent Atya, Szent Anya segíts, elmegyek a sírodhoz! Kocsin el is vitték Újlakra, ahol teljesen meggyógyult. Vízenjáró Lőrinc özvegyének nyavalyatörős fia, a klerikus Ambrus, aki már nyelvét is összeviszsza harapta, szintén rendbejött, Barnabás mészáros haldoklásában tett fogadalmat újlaki zarándoklatra. Föl is épült. 1 Teljes latin szövege: Szeged reneszánsz kori műveltsége 111—126. Vö. még Fügedi E., Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai. Századok 1977, 847—894. 10* 147