Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

Az első tál ételt főhozták, Jézust is awa mögkénálták. Tetszött mindönbe az étök, Csak a borba vót a vétők Káná mönyegzőbe. Szűz Mária hogy ezt möglátta, Fogyatkozásukat mögszánta. Fiam — mondja — borunk nincsen, Azé semmi kedvünk sincsen Káná mönyegzőbe. Jézus hogy vígasságot tönne, Szent Anyja kérése möglönne: Parancsolá meríteni, Kútbú hat vödröt tőteni Káná mönyegzőbe. A szolgák nagy frissen sietnek, Kútbú hat vödröt mögtőtenek: Jézus borrá változtatta, Első csudáját mutatta Káná mönyegzőbe. Bort adták a násznagy kézibe, Hogy adja a vendég elibe. Násznagy a bort mögkóstolja, Mingyá vőlegényt kiáltja Káná mönyegzőbe: Mindön embör úgy mond, elsőbbet Jó bort ad a vendég elébe. De të eddig is jót tartád, és az alábbvalót hozád. Kánán mönyegzőbe. Mindnyájan az új bort kóstolják, De jó, de jó, mind ezt kiáltják: Jaj de jó bor ez az új bor, Sokkal jobb, mint a régi bor ! Kánán mönyegzőbe. Pétör társaival vígan van, Köszönti poharát Andrásra, Mög sëm törli a bajuszát, Foly alá torkán szakálán. Kánán mönyegzőbe. Mátyás a poharat vigyázza, Sokat kerül, nehezen várja. Jakab elől el-elkapja, Szomjas torkába fölhajtja. Kánán mönyegzőbe. Iskariotés hogy azt látta, Hogy űtet senki sem kínálja, Kapja kondért haladásért, Csak iszik a vőlegényért. Kánán mönyegzőbe. Simon Bertalan azt mondja; Tölts kulatsot, jó lösz hónapra. Mert a jó bor hamar ëfogy, Jó lonne holnap majd egy korty. Kánán mönyegzőbe.