Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Harmadik rész. (Szeged, 1980)

MENYASSZONY, VŐLEGÉNY A menyegzőnek és lakodalomnak a menyasszony, öregesen, tanyaiasan monyasszony az ékessége, ünnepi áldozata. Esküvője napján mindig bal lábbal kell kilépnie, erre Tápén a táncmester folyton figyelmezteti. Sövényházán a bal karját ölti először a ruhába, bal lábára húzzák először a cipőt. Nem szabad tükörbe néznie, nem szabad dalolnia, nem szabad visszanéznie. Tápén „virágzó nőnek" nem szabad közeledni feléje, nem szabad semmit elveszítenie, mert rontás származhat belőle és így a házassága boldogtalan lesz. Ezen a napon királylány. Udvarhölgyei, a koszorúslányok öltöztetik föl. Sövényházán a keresztanyjáé a feladat. Tápén az öltöztetést a legközelebbi rokonok, női hozzátartozók végzik, akik ilyenkor mindenki másnak elállják az útját, nehogy szemverés, rontás érje. A kiszombori menyasszony régebben egy kis tükröt csúsztatott szintén a veszedelmek, ártalmak ellen a kebelébe. Vele volt az esküvőn. Csak akkor vette ki, amikor a fejét már bekötötték. Esküvőre menet a menyasszonynak nem jó halottas néppel találkoznia, mert akkor ő is hamarosan meghalna. Ha eső esik, szomorú lesz az élete, régebbi magyarázat szerint házaséletében majd sokat fog koplalni. Tápaiak úgy tartják, hogy azért esik, mert a fiatal pár már előre nyqlakodós volt, vagyis már üsmeri egymást. Nem szabad ilyenkor más menyasszonnyal sem találkoznia. Régebben nagyfarsangon sokszor előfordult, hogy egy napra több lakodalom is esett. Ilyenkor szorgos gonddal ügyeltek arra, hogy a menyasszonyok útja ne keresztezze egymást, különösképpen pedig, hogy ne találkozzanak egymással. Ha a találkozást mégsem lehetett kikerülni, így templomi ki- és bevonulásnál, akkor az egyik menyasszony násznépe megállott, háttal állította és testével elfödözte a maga menyasszonyát, kendővel letakarták a fejét a szembejövő menyasszony tekintete elől, bár azt is éppen így védelmezték. Hasonlóképpen Újkígyóson is. Sövényházán, Tápén emlékeznek arra, hogy kettőslakodalom idején, amikor egyszerre két menyasszonyt hoztak egy házhoz: a két menyasszony fejét selyemkendővel takarták le. A templom előtt azután egyszerre rántották le róluk. A menyasszonyon lehetőség szerint minden új legyen ezen a napon, tehát ami még kevés kézen ment át, amit rontás nem érhetett, amin ártó szándék még nem foghatott. A fehér m'ény asszony üng és a régebben viselt m'ényasszonypöndöl újonnan, mosatlan állapotban került rá. Az inget Tápén — mint mondottuk — a még élő keresztanya szokta venni, újabb korozsmába. Innen szép, archaikusán jellemző neve: mënyasszonykorozsma. A menyasszonyruha sokszor szintén a keresztanya ajándéka. Mindenképpen az övé, ha keresztlánya árva, különösen ha már édesanyja nem él. A varrógép elterjedése után is jóidéig kézön varrták. A fehér szín régebben nem volt általános. Olyan új 8 Évkönyv 113