A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)
Tisztelgő szavak Bálint Sándor temetésén (Trogmayer Ottó emlékbeszéde)
TISZTELGŐ SZAVAK BÁLINT SÁNDOR TEMETÉSÉN* Exactum est monumentum aere perennius non tantum personae tuae sed civitati amabili Szegediensi. — Ércnél maradandóbb emlékmű állíttatott nemcsak a magad emlékére hanem a szeretett város, Szeged tiszteletére is. Ennek—az emberi gondolat, az elmélyülten gondolkodó elme kristályosan csillogó, a tudomány számára halhatatlan alkotásaiból emelt — emlékműnek az árnyékában búcsúzom a legszögedibb szögeditől : Bálint Sándortól. Több mint egy hete már, hogy a fájdalmas hír szerteröppent, mégis rövid ez az idő arra, hogy a cizellált szavak sorának ötvözésével igazán méltatni tudjuk ennek az emberi életnek a gazdagságát. A lett és a lehetett volna feszítésében a gondolatok keringnek, mint a fecskék, melyek nem sokkal e tragikus nap előtt érkeztek vidékünkre. Búcsúzunk Bálint Sándortól, mindannyiunk kedves Sándor bácsijától. Nem fog többet végig sétálni a Tiszaparton, hogy a múzeum vagy a könyvtár kincses házát meglátogassa mindig azzal a szándékkal,hogy az onnan mentetteket bölcsen rendszerezve vissza és közreadja. Búcsúzik Bálint Sándortól a város, tereivel, fáival, házaival, hiszen szinte minden egyes kövét jól ismerte, minden szegletét beépítette abba az életműbe, amelyet szeretett szülőföldjének áldozott. Búcsúzik az Alsóváros és búcsúzik a tanyavilág. Búcsúznak a Szegedről kirajzott falvak lakói, búcsúzik a Szögedi nemzet. Még adósaid vagyunk Bálint Sándor azzal, hogy a magyar tudomány panteonjában a megérdemelt helyre emeljünk, de Te örökké adósunk maradsz mindazzal, amit 50 év kutatásai során fáradhatatlan gondos munkával elmédbe gyűjtöttél s melyet örökre magaddal vittél. Hiszem és tudom, hogy a kifogyhatatlan alkotó kedv még sok olyan tanulmánynyal ajándékozott volna meg bennünket, melyek életműved kiteljesíthették volna. Hiszen néhány hete csak, hogy beszélgettünk a Szegedi szótár pótkötetének sajtó alá * Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgató beszéde Bálint Sándor sírjánál, 1980. május 20-án. 11