A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Tisztelgő szavak Bálint Sándor temetésén (Trogmayer Ottó emlékbeszéde)

TISZTELGŐ SZAVAK BÁLINT SÁNDOR TEMETÉSÉN* Exactum est monumentum aere peren­nius non tantum personae tuae sed civitati amabili Szegediensi. — Ércnél maradandóbb emlékmű állíttatott nemcsak a magad emlé­kére hanem a szeretett város, Szeged tisztele­tére is. Ennek—az emberi gondolat, az elmélyül­ten gondolkodó elme kristályosan csillogó, a tudomány számára halhatatlan alkotásaiból emelt — emlékműnek az árnyékában búcsú­zom a legszögedibb szögeditől : Bálint Sándor­tól. Több mint egy hete már, hogy a fájdal­mas hír szerteröppent, mégis rövid ez az idő arra, hogy a cizellált szavak sorának ötvözésé­vel igazán méltatni tudjuk ennek az emberi életnek a gazdagságát. A lett és a lehetett volna feszítésében a gondolatok keringnek, mint a fecskék, melyek nem sokkal e tragikus nap előtt érkeztek vidékünkre. Búcsúzunk Bálint Sándortól, mindannyiunk kedves Sán­dor bácsijától. Nem fog többet végig sétálni a Tiszaparton, hogy a múzeum vagy a könyvtár kincses házát meglátogassa mindig azzal a szándékkal,hogy az onnan mentetteket bölcsen rendszerezve vissza és közreadja. Bú­csúzik Bálint Sándortól a város, tereivel, fáival, házaival, hiszen szinte minden egyes kövét jól ismerte, minden szegletét beépítette abba az életműbe, amelyet szeretett szülőföldjének áldozott. Búcsúzik az Alsóváros és búcsúzik a tanyavilág. Búcsúz­nak a Szegedről kirajzott falvak lakói, búcsúzik a Szögedi nemzet. Még adósaid vagyunk Bálint Sándor azzal, hogy a magyar tudomány panteon­jában a megérdemelt helyre emeljünk, de Te örökké adósunk maradsz mindazzal, amit 50 év kutatásai során fáradhatatlan gondos munkával elmédbe gyűjtöttél s me­lyet örökre magaddal vittél. Hiszem és tudom, hogy a kifogyhatatlan alkotó kedv még sok olyan tanulmány­nyal ajándékozott volna meg bennünket, melyek életműved kiteljesíthették volna. Hiszen néhány hete csak, hogy beszélgettünk a Szegedi szótár pótkötetének sajtó alá * Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgató beszéde Bálint Sándor sírjánál, 1980. május 20-án. 11

Next

/
Thumbnails
Contents