A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781-ben

A tűzvész során 2 230 akó üres hordó semmisül meg. A károsult telkes gazdák 91 %-a, a házas zsellérek 71 %-a rendelkezik boros edényekkel és szőlőfölddel. Átlagosan egy szőlőtermelőre 52, egy telkes gazdára 55 akó hordó jut, házas zsellérekre pedig 43 akó. A kárvalott városrészen a telkes gazdák 12, a házas zsellérek 6%-a rendelkezett bor satuval. Dohány négy telkes gazdánál 48 mázsa, három házas zsellérnél 110 mázsa menynyiségben semmisült meg. Ezeknek a gazdaságoknak a dicalis összeírás szerint külön dohány földjük nem volt. A vizsgált 50 családból 9 rendelkezett dohány földdel. A dohánytermelés nem a telkes gazdák privilégiuma, ők inkább szemtermelők és szőlőművelők. A házas zsellérek részesedési aránya lényegesen nagyobb. A dicalis összeírásból kiemelt reprezentatív adatok feltehetően városi átlagot is kifejeznek, ezek szerint a dohánytermelők 12 %-a telkes jobbágy, 29 %-a házas zsellér. A hagyma és zöldség termelésről az összeírás nem tesz említést. Annak ellenére, hogy a hagymatermelést kálvinista foglalkozásnak tekintik,

14 és a károsultak valamennyien reformátusok,

15 mégsincs szó áttételesen sem a hagymatermelésről. 1779-ből származó inventáriumban megjelenik a hagymatermelés első speciális eszköze, a hagymakapa is.

16 Más történeti adatokból is tudjuk, hogy e sajátos kertkultúra a 18. század második felében kezd Makón kialakulni.

17 Az 1781. évi tűzvész a református városrész módosabb területét pusztította el, a hagymatermelés pedig a szegényebb rétegek között bontakozott ki,

18 így eleve nem is jelentkezhetett a kár felmérésénél. Az állattartásnak a földműveléssel szemben nemcsak a „futások", de az újjátelepülés utáni évtizedekben is döntő szerep jut. A 18. század folyamán az állattartás sokat veszít kiváltságos helyzetéből. Ezt az átalakulást az egy gazdaságra eső állatállomány aránya is jól kifejezi. 8. táblázat Egy gazdaságra eső állatállomány (darab) ökör Tehén Ló Juh 1717 1781 2,6 1,4 3,0 1,6 1,5 1,7 6,8 8,4 A város alatt — a szöllőskerteken túl — terült el belső legelő vagy Nyomás a fejőstehenek, juhok és hámos lovak számára „mely vagyon a makai, szentlőrinci, szentmiklósi és tömpösi részeken." Az 1779. évi felmérés szerint 8 334 hold terjedelmű. A sertéseket a vizenyősebb réti földeken legeltetik. A lelei praediumtól a jángori szőlők aljáig terült el: Mejje rét, Biberesi rét, Ludas rét, Gencs rét és Jakab rét. Területe 11 032 hold. A csürhejáráson kívül eső rét kaszálóul szolgált. Ilyen volt Darabhát, Mogyoróshát, Hajdova stb. 196 hold területen. A város kaszálói — az igási csárdánál, a rákosi csárdánál, a zugolyi erdő közt, a nádtermő rét közt, Nagy Lucson és Kollárháton — 406 holdat tettek ki. 14 Petrovics Gy., A makói hagyma. Makó 1922. 11.1. 16 CsmL Csanád vármegye nemes közgy. iratai 1781. szeptember 19. 16 MVL M.v.é.r.i. 1779. 197. 17 Tóth F., A makói hagyma történetéhez. A MFMÉ 1969. I. Klny. A Makói Múzeum Füzetei 4. 55—59. 1. 18 Erdei F., Futóhomok Bp. É. n. 111. 1. 54