A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781-ben

A külső legelő a legtávolabbi övezetet képezi Puszta, Kopáncs, és Csókás körzetében 13 888 hold terjedelemben. A tűzvész sújtotta gazdaságok állatállománya magasabb volt a városi átlagnál. 9. táblázat Egy gazdaságra eső állatállomány a megégett városrészben (darab) Jobbágy Zsellér Ökör 3,6 _ Tinó 3,3 0,6 Tehén 2,9 0,5 Borjú 1,5 0,4 Ló 3,6 0,5 Csikó 1,4 0,3 Sertés 2,3 0,2 Juh 3,6 — A 18. századi baromfitartásról nincsenek a levéltárakban megfelelő források, a dicalis összeírások sem tartalmaznak ilyen adatokat. Ezért különösen értékes az aprójószágban esett kár összeírása. A baromfiállományban történt pusztulás alapján feltételezhetjük, hogy a tűzvész az erős szél következtében roppant gyorsan terjedt, az emberi élet mentésén túl, erre már nem kerülhetett sor. A baromfitartás igen általános lehetett. A gazdaságok 78 %-a egy vagy két tyúkóllal ellátott, 14%-ában pedig az aprójószágot nem ólban tartották. Ez a 92%-os ellátottság is csak a realitás alsó fokát jelzi, nem tartalmazza a katasztrófát átvészelő baromfiállományt. Tartottak libát, kacsát és tyúkot. Megsemmisült egy háztartásban 16 lúd, 11 gazdaságban 175 kacsa és 26 háznál 683 tyúk. 10. táblázat A tyúkállomány gazdaságonkénti nagyságrendje a megégett városrészben (százalékban) Darab % 1—10 23 11—20 31 21—30 11 31—40 4 41—50 31 A tyúktartás terén nem mutatkozik különbség a telkes jobbágyok és házas zsellérek között, átlagosan 26 esik egy háztartásra. A kacsánál már az átlag: 18 illetve 11 %. Libában esett kár csak telkes gazdánál fordul elő. Az ipari tevékenységet az újjátelepülést követően paraszt specialisták láthatták el, ugyanis az 1715. és 1720. évi összeírásban kézműves nem szerepelt.

19 1733-ban 19 Bohdaneczky E., Csanád vármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században Makó 1940. vm. Kvt.: 36. 70. p. 55