A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781-ben

a kóborlókat és gonosztevőket elfogják. Aki pipázva járkál az utcán, először hat, másodszor tizenkét pálcaütéssel büntettetik. A strázsák napjában háromszor -— a takarodásra szóló harangozás után, éjfél tájban és hajnalban — az utcákon az alábbi verset éneklik : Hallod-e te háznak ura, asszonya, Légy tűznek jó vigyázója, Hogy kárba ne essél miatta, Kitül őrizzen meg az Úristen. Amen „Ahol pedig a szokott üdőn kívül tüzet lát a strázsa, tehát oda menjen és a háznak gazdáját tűznek irgalmatos gondviselésére megintse." Tűz esetén a gazdát és a szomszédait felkelti, a harangok félreverésével figyelmeztet a veszélyre. A megelőzésre is nagy gondot fordítanak : a rossz kéményeket, pitvarokat lerombolják, tilos az udvaron, színben, istállóban gyertyával járkálni, tilalmaztatik kendert és lent kemencében szárítani és kötelező minden utcában egy jó kutat ásni.

1 A város tűzoltó felszerelése az alábbiakból állt: 2 vízhordó szekér 6 középszerű lajtorja 12 fakanna 2 más közönséges szekér 12 csáklya 6 lámpás gyertyával 2 hordó két csappal tíz akós 12 kapa és ásó 6 cseber 2 nagyobb lajtorja 6 fejsze és vasvilla A tűzvész 1781. Szent Mihály havának (szeptember) 12. napján özvegy János Kovácsnénak a mai Szegedi utca elején álló házában, a Nagyhídnál keletkezett, amelyet az udvarra kiszórt pörnye okozott. Az igen erős északi-északkeleti szél szinte pillanatok alatt lángba borította a mai Szegedi-, Kálvin-, Mikes Kelemen-, Szirbik Miklós-, és Hold utca elejét, elhamvasztva ötven gazdaság százhúsz épületét, a három évvel azelőtt épült református templomot, két parókiát, a református fiú- és leányiskolát, a gyógyszertárat és a kocsmát. Ilyen hatalmas tűz továbbterjedését az akkori tűzoltó felszereléssel nem tudták volna megállítani. Kelet felé a Nagyér, nyugati irányban a templom mögötti Potyesz-tó, délre a Hold utcai házak hatalmas telkei természetes védősávot képeztek. A megsemmisült épületek egy részét topográfiailag is sikerült meghatározni. A Hold és a Temető (ma Kálvin) utcában 12— 12 házat, a templom mögötti — valószínűleg a Temető utcával párhuzamos — Csapó utcában 2 házat, a Nagyhíd (Szegedi) utcában 2 házat sikerült beazonosítani. A teljes kár 23 728 forintot tett ki, ennek közel fele a református egyházat és Esenpech Kristóf gyógyszerészt sújtotta. A károsultak részére 161 forint könyöradomány gyűlt össze, amelyet a károsodás mértéke szerinti arányban osztottak szét. A református eklézsia elöljárói a vármegyétől kértek engedélyt a gyűjtés indítására. Szirbik Miklós leírásából tudjuk, hogy az „oskolák és parochia még azon őszön haszonvehetőkké tétettek, a templom is fedél alá vétetett; ablakok, ajtók, mennyezet az elébbi formára, s a székek a következett három esztendők alatt készültek el. A reá tett költség nints különösen feljegyezve, hanem annyi kivilágosodik a számadásból, hogy a három első esztendő alatt emellett, hogy a helybeli átsok heteken keresztül dolgoztak minden fizetés nélkül, tsupán átsmunkára és fára elment 1 500, a negyedikben pedig rész szerént a többi ekklésiai épületekre 4 000 forint." A tűz keletkezésével vádolt özvegy János Kovácsnét a vármegye tömlöcébe zárták, ahonnan esdeklő levelet írt: „Alázatosan könyörgök a Tekéntetes Nemes Vármegyének, hogy tűz által mindentől lett megfosztattatásomat, keserves raboskodá1 Makói Városi Levéltár (továbbiakban MVL) Körrendeletek jegyzőkönyve 1774. október 1. 48