A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

†Vinkler László: Művészet és mitológia

mítoszban, de nem hiányzik a Kalevalából sem. A keletkezés és pusztulás a lét egye­temes törvénye, a mitikus képzelet a természetet nem hamisítja meg, csupán túllépi, az egyetemesen érvényeset a konkrét, költött alakra ruházza, ezzel művészi hang­súlyt ad annak, amit a leglényegesebbnek tart: az élet perspektívájának. S hogy nyil­vánvaló legyen a mítosz természetének a művészetben való megnyilatkozása, hadd hasonlítsam össze a naturalisztikus tájfestészetet a szimbolikus ábrázolásmóddal. Naturalisztikus tájfestészet a természet életének csupán egyetlen keresztmetszetét adja, a gabonaföld ábrázolásában nem éljük át a mag útját a föld alatti létből a csírá­zásig és a termés formájában aló „feltámadásig". A Persephone mítosz viszont magá­ban foglalja a gabona sorsát a vetéstől az aratásig. A mítosz lehetővé teszi a művész számára, hogy a természet körforgását egyetlen alakba sűrítse, így például Démétér, a Földanya, vagy Persephone, a leány alakjába. Sűrítésre és az általánosítások külön­féle formáira sok példa van a modern művészetben is: Arp növekedést ábrázoló szobra, amely nem árulja el, hogy mi az ami növekszik, Borsos Miklós csírát, vagy bimbót általánosító faragványai ugyancsak túlmutatnak a konkrét ábrázoláson. A mitikus képzelet alighanem a fordított utat követi : az általánost konkretizálja akár emberalakban, akár a vele lényegileg rokon állat, vagy növényalakokban. Dionysos szőlővessző, borostyán-inda, vagy kígyó formában is az, ami. A bor a feltámadó, a borostyán vagy a kígyó a halott Dionysosszal egy. Nekem szőlő és borostyán kedves növényeim. Nemcsak szívesen festem formáikat, de vonalvezetésem indázó ritmiká­jában tárgytól függetlenül, mint stilisztikai vonás is jelentkeznek. Ide tartozik a spirá­lis iránti előszeretet, amely mind történetfilozófiai felfogásomban, mind munkássá­gom fonadékszerűségében, a visszatérések és továbbvitelek jellegében is megmutat­kozik. Egyes problémák fejlődésének manifeszt és latens szakaszai így ellentmondá­sos, kidolgozott periódusokhoz vezetnek. De hadd folyamodjam László Gyula ins­piratív kérdéseihez ismét: „Minden kérdésem voltaképpen egyetlen mag körül formálódik, most például úgy fogal­maznám, hogy a valóság nappali tudomásulvételében fogant képeid valóban a nappalt idézik, míg mítosz-vágyó képzeleted inkább az álomvilág peremére sodor minket?" Mindannyian, akik művészi alkotással, vagy alkotáspszichológiával foglalko­zunk, jól tudjuk, hogy az alkotó munkát nem lehet sem az éber tudatra, sem az álom­ban, vagy önkívületben levőre szorítani. A két szférának kölcsönössége jellemző. Mégis igaz, hogy olykor az egyik, máskor a másik kerül előtérbe. Az ábrázolás ob­jektivitásában sokkal több a logikai elem, mint a képzelet szubjektív, érzelmi vezér­lésű működésében. Az én gyakorlatomban a kettő valóban polarizáltán jelentkezik: portréim az objektív, kompozícióim a szubjektív motivumok túlsúlyát viselik. Könnyű volna azt mondani, hogy az egyik pólus a nappali, a racionális szférá­ban gócosodik, a másik viszont az éjszakaiban, az irracionáliséban. Ezek azonban éles határral nem választhatók el az alkotó folyamatban. Mint tendenciák érvénye­sülnek, jellegzetesen abban a négy szektorban, amelyben Michelangelo a világot a Medici kápolnában felfogta: a Nappal, az Éj, a Hajnal és az Este irányában. Az egyéni tudatban éppúgy együtt hatnak, mint Michelangelo figurái. Előfordul, hogy ami nappal még megoldhatatlannak látszott, készen áll előttünk ébredéskor. Nem is mindenki dolgozik ugyanabban a napszakban, Michelangelo, vagy Picasso sokat dolgoztak éjszaka. Ami engem illet, én csaknem mindig nappal dolgozom, este enge­dek az információk külső áradásának. Féléber állapotot többnyire a magány vált ki, különösen kora délután, a nyugalom óráiban. Ekkor kap szárnyra a képzelet, ilyen­kor lazulnak meg a ráció kötelékei. Egyéni mitologémáim ilyenkor keletkeznek: az éber álmodás hozza felszínre azokat. Ilyenkor inkább a kezemre bízom magamat, nekem is meglepetés, amit rajzolok. Vannak olyan munkáim, amelyekben a féléber 399

Next

/
Thumbnails
Contents