A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető Szeged–Algyőn

nak kivágása kerek volt. Hasonló lehetett a 72. sír női halottjának ing-kivágása is, itt azonban a kis csüngős díszek az ing elején, a felső tagjukkal azonos pitykék az inj hátulján voltak a kivágásra felvarrva. (Szerencsés véletlen, hogy az ing nyakának és szárnyának nagy darabjai konzerválódtak e sírban, s így a X. századi magyar női viselet egyes részeit pontosabban megismerhettük.) 6. kép. Részletfelvétel a 42. sírról A 42. sír esetében külön figyelmet érdemel a nyaknál, a pitykesor két végén, közvetlenül az áll alatt elhelyezkedő két kis veret (5. kép 3), melyekhez hasonló került be (szórványként) az 1. sírból is (I. t. 9). Az ing nyakát díszítő szerepük az in situ megfigyelések alapján (6. kép) kétségtelen. Bár maga a tárgy a korszak leletanyagában nem ismeretlen

24

, viseletét tudtommal még nem írták le. A viselet jó párhuzamait ismerjük azonban a dél-oroszországi szkitakori leletek közt

25

, ill. egy dunántúli avar sírból

26

. Két női sírban (93, 98) találtuk meg az ing kivágott nyakát díszítő rombusz alakú aranyozott ezüst öntött véreteket (I. t. 11—12), melyeket a hátlapjukra forrasztott két fülecskével erősítettek a textilre. Díszítésük hagyományos : középen kidomborodó félgömb, amelyet ívelt oldalú rombusz alakú felület vesz körül, a négy sarokban ová24 Szabó, 1955. XXXI. t. 12. (Leírása a 124. oldalon hiányzik; ill. a leletek számozása téves.) 26 Leszkov, 43, 50. 26 Rosner, 105—106, ill. IX. t. 6—7. «*- 2. fényképtábla. 49. sír