A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei. Longobard és avar kori leletanyag vizsgálata

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978-79/1 UJABB TOJÁSHÉJLELET-VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI (LONGOBARD ÉS AVAR KORI LELETANYAG VIZSGÁLATA) JAKAB BÉLA (Szeged, Somogyi-Könyvtár) Az ásatások leletei között szerény helyet foglalnak el a toháshéjleletek. De az alaposabb, a jelen esetben a héjdarabok mikrostruktúrájára is kiterjedő vizsgálatok eredményeinek figyelemre méltó „mondanivalójuk" van számunkra. A Móra Ferenc Múzeum avarkori toiáshéj-leletanyagának és a Vésztő-Mágori dombon feltárt Csolt monostor ásatásainál előkerült középkori héjleleteknek mikrostrukturális vizsgálatai új megállapításokra vezettek. Mind a két leletanyag héjdarabjainak a mikrostruktúrája arról tanúskodik, hogy e leletdarabok mint kiköltött tojások héjrészei kerültek lelőhelyeikre (Jakab, 1974—75, 1976—77). Ebből az következik, hogy a héjrészeknek — akár a sírokba, akár az épületfalba történt elhelyezésük — minden bizonnyal szimbolikus rendeltetésük volt. Ily módon a leletanyag semmiképpen sem tekinthető viatikumként elhelyezett tojások héjmaradványainak. Ez a, különösen régészek érdeklődésére is számot tartó vizsgálati eredmény ösztönöz bennünket arra, hogy a vizsgálatokat az ország más területéről adódó, esetleg más etnikumtól származó leletanyagokra is kiterjesszük. Örömmel teszünk ezért eleget Bóna István megbízásának, amellyel az 1970—71 években végzett ásatásai során feltárt és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékének gyűjteményében őrzött tojáshéj leletanyagot vizsgálatra nekünk átadta. E leletanyag lelőhelyei: Rácalmás—Rózsa-major, korai avar temető 41, 106. és 145. sírja, Dunaújváros-Pálhalma közép-avarkori temető 5. és 10. sírja és Tamási község Csikólegelő-homokbánya longobard temető 7, 14, 16, 20, 23, 24, 28, 37, 38, 42, 48. és 52. sírja. A HÉJLELETEK FAJOK SZERINTI MEGOSZLÁSA Feladatunk első részeként a leletanyag faji megoszlását vizsgáltuk. A Rácalmás-Rózsa-major lelőhely három sírjának leletanyagában a 41. sírból házi tyúk (Gallus domesticus), a 106. és a 145. sírból nyári lúd (Anser anser) tojásainak héj maradványait ismertük fel (I. t. 1—5, II. t. 1,4, V. t. 1—4). Dunaújváros-Pálhalma két sírja közül az 5. sírból nyári lúd (Anser a.) és házi tyúk (Gallus dom.), a 10. sírból házi tyúk (Gallus dom.) héjleleteket határoztunk meg (II. t. 2, 5, V. t. 5, 6). Tamási, Csikólegelő-homokbánya lelőhely tizenkét sírja közül tíz sír héjleletei a házi tyúk (Gallus dom.) tojáshéjával azonosíthatók. A másik két sír közül a 42. sír héjdarabjai a nyári lúd (Anser a.) és a házi tyúk (Gallus dom.) tojásainak felelnek meg, a 38. sír héjlelete pedig böjti réce (Anas querquedula) tojáshéjmaradványának határozható meg. Az utóbbi, a böjti réce tojáshéjmaradványa, restaurátori munkával darabokból héjköpennyé összeragasztott, majdnem teljes tojáshéj (II. t. 3, III. t. 1—4, IV. t. 3—4, 7—8, V. t. 7—8). 311