A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Jakab Béla: Újabb tojáshéjlelet-vizsgálatok eredményei. Longobard és avar kori leletanyag vizsgálata

VIZSGÁLATI MÓDSZER A leletdarabok leírása alapjául szolgáló vizsgálat kiterjed a héj színére, a héjdarab méreteire (nagyság, vastagság), esetleg a héj görbületi fokára, makro- és mikrostruktúrájára, végül a leletdarab állagára. A mikrostruktúrális vizsgálatok* arra vonatkozólag döntőek, hogy a héjdarabok kiköltött tojás héjrészeiből valók-e vagy nem. Ennek megállapítására a tojáshéj belső rétegének, a mamilláris rétegnek a vizsgálata ad választ (Ábra: 319. o.). Az embrionális fejlődés folyamán a csibének egyik magzatburka, az allantoisz bonyolítja le a fejlődő embrió anyagcseréjét. Az allantoisz a tojáshéj belső falával kapcsolatba jutva kioldja (reszorbeálja) a héj mészanyagát, ami beépül a csibe testébe, csontozatába. A mészanyag kioldódásának (reszorbció) nyoma mikroszkóp alatt jól látható a héj belső, mamilláris rétegén. Legszembetűnőbben a mamillavégeken mutatkozó kráterszerű mélyedésekben nyilvánul meg. IV—

V. t. páros számú képek). A tompa vég héj régióján a légkamra közbejötte miatt az allantoisz nem jut kapcsolatba a héj belső falával és így nem is reszorbeálhatja mészanyagát. Ezért e héjrész belső, mamilláris rétegének mamillavégei épek maradnak (IV—

V. t. páratlan számú képek). Ez a héjrész az ún. héjsapka (II. t. 3—4.), amely a csibe kikelésekor a héj többi, reszorbeált részétől elkülönülten nyílik fel (Jakab, 1974., 1974—75., 1976—77.). Amikor tehát ugyanazon leletanyagban meg tudjuk különböztetni egymástól a héjsapka régióba tartozó, ép mamillájú héjdarabokat és a másik, reszorbeált héjrész kráteres mamillájú héjdarabjait, akkor kiköltött tojás héj maradványaival van dolgunk. Beszélhetünk átmeneti zónáról is, ahol a kráteres mező az ép mamilláris mezőbe megy át. Ez az átmeneti zóna a légkamra időközbeni növekedéséből adódik és a mamilláris rétege ép és kráteres mamiiiák egymásba átmenő, egymásba keveredő képét mutatja (IV. t. 1—2., V. t. 6.). A lelet anya g vizsgálati eredménye síronként Rácalmás—Rózsa-maj or 41. sír: A leletanyag tyúktojás (Gallus domesticus) héjának a darabkái és törmeléke. Három négy darab 9—11 mm hosszú és kb. tizenöt-húsz darab 5—8 mm hosszú héjrészecske a legnagyobbbak. A héjtöredékek meglehetősen ép állapotúak. Vastagságuk 0,28—0,30 mm. Kutikula maradványa barnás elszíneződéssel itt-ott mutatkozik apró foltokban. A héjfelszín rendőzöttsége, pórusok nyílásai, a mamilláris réteg sűrűn és egyenletesen elhelyezkedett mamiiiái a tyúktojáshéj jegyeit mutatják. A héjdarabkák többségén a mamiiiák reszorbeáltak, fejecskéik kráteresek. Az egyik nagyobb darabkán (10X8 mm) ép mamiiiákat látunk. Néhány darabon — ezek átmeneti régióból valók — ép és kráteres mamillafejek mezői átmennek egymásba. 106. sír: A tojáshéjak nyári lúd (Anser anser) tojásának nagyon megkopott héjdarabjai. Legnagyobb köztük egy 25X22 mm nagyságú héjdarab (1. t. 3.) A héjfelület világos rozsdásbarna színeződést kapott, ami a héjredőkbe erősebben beevődött. A héj durva szemcsézete jól látszik, de fe* Hálásan köszönöm dr. Simoncsics Pál egyetemi docensnek közreműködését a mikroszkópi felvételeknél, és dr. Simonka János Aurél egyetemi tanársegédnek a leletdarabok fényképezésében nyújtott segítségét. I. tábla: 1—5. Nyári lúd héjleletek. 1—4. átmeneti régió darabjai a kiköltött libatojás sablonul használt héjrészein. 5. A hegyes vég csúcsi részéhez közel eső reszorbeált héjdarab. 1. és 3. Rácalmás 106. sírból. 2. 4. 5. Rácalmás 145. sírból. -* 312