A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sárközi István: Adalékok az 1930–1933-as évek szegedi kommunista pereinek történetéhez

Meg kell említenünk e helyen, hogy mint az élő forradalmi harcosok és a már elhunytak visszaemlékezéseiből kitűnik, a kommunisták és az osztályharcos baloldali szociáldemokraták ebben az időszakban, amikor az ellenforradalmi rendszer belülről gyengülni látszott, a Bethlen-kormányzati rendszer gyengülését tapasztalva, és a kommunisták erőinek rohamos növekedéséről értesülve Németországból, a proletárhatalom győzelmében reménykedve, a dolgozó tömegek anyagi, szociális helyzetének gyors romlását látva akként értékelték a politikai körülményeket, hogy a kommunista párt szervezésében gyors és határozott cselekedetre van szükség, mivel az SzDP országos vezetősége feladta a forradalmi harc stratégiáját. A néptömegek anyagi helyzetének egyre fokozódó romlása kedvező forradalmi helyzethez vezet. Mind bátrabban leplezték le a fasiszta diktatúra népellenes politikáját és gyarapították a párt sorait. Azonban, mint a KMP akkori vezetőinek többsége és a párt programja, úgy a kommunisták Szegeden is tévesen ítélték meg a proletárhatalom kivívásának közeli lehetőségét, egy gyökeres társadalmi átalakulás objektív és szubjektív feltételeit.A tőkés világgazdasági válság nem vezett proletárforradalomhoz, alapjaiban nem rendítette meg a hatalmon lévő ellenforradalmi erők politikai hatalmát. A burzsoázia a hatalom fasizálódásával szilárdította meg uralmát. A KMP stratégiájában nem hozott lényeges változást az 1930-ban megtartott II. kongresszus. Ugyanakkor a kommunisták az adott helyzetnek megfelelően rugalmasabban alkalmazták a legális és az illegális harc formáit és eszközeit. A Dél-alföldi kerületi Bizottság kommunistái eredményekben megmutatkozó szervező és felvilágosító tevékenységet fejtettek ki a dolgozó parasztság és a munkásosztály forradalmasítására. A fasiszta diktatúra megdöntésére alkalmas széles alapokon nyugvó népi demokratikus összefogás szükségességének felismerése még nem érlelődött meg. 1930. május 18-án délelőtti órákban az ifjú kommunisták részére tartott tájékoztatást a párt központi megbízottja, s megvitatták az ifjúság körében végzendő politikai felvilágosító és szervező munka feladatait. Délutáni órákban tervezték a párt vezetőinek tanácskozását. Egymás után érkeztek a küldöttek. Szegedről Gladics József, Gera Sándor, B-Rácz János, Gombai Mihály és Komócsin Antal. Makói kommunisták képviseletében Bökönyi János, Igaz Pál, Jáksó József, Körösi Tibor, Lőrinc István, Sarkadi István és Székely Mihály. Ez a tanácskozás azonban elmaradt, mivel az egymásután érkező küldöttek mielőtt megkezdhették volna a feladataik elvégzését, annak kezdete előtt megjelentek a rendőri nyomozók, s a rajtaütés következtében a küldöttek menekülni igyekeztek. Komócsin Antal emlékezése szerint egy bizonyos Hornok István nevű csendőrspicli, és a gátőr jelentette a szegedi rendőrségnek az illegális tanácskozást. A rendőri szerveknek még a helyszinen sikerült letartóztatniuk öt—hat küldöttet. A letartóztatásokat az előzetes információk és az egyes tanúvallomások nyomán végzegezték Szegeden, Makón és Kecskeméten. Ladvánszky József, Gera Sándor, Gladics József, Gombai Mihály. Stéhly István, B. Rácz János, Komócsin Antal, a makóiak közül Bökönyi János, Igaz Pál, Lőrinc István, Jaksó József, Hermann István és Szakáll György került hamarosan rendőrkézre. Szálai József, az államrendőrség szegedi kerületi főkapitánya a belügyminiszternek küldött jelentésében közli, hogy jelentésének lezárása után, az általa megadott támpontok alapján a kecskeméti rendőrkapitány azt jelentette, hogy letartóztatták Fischl Frigyes, Klein Károly, Körösi Gyula és Csáki László kommunista gyanús helybéli lakosokat. Jelentésében arra a következtetésre jutott, hogy Szeged és egész környékére kiterjedő szervezkedést sikerült ártalmatlanná tenni.

10 10 PIA. Rendőrségi jelentések a belügyminiszterenk. 651 f. 2./1930—1—5352. Dr. Szálai József 263