A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

dôket.

3 Közben Horthy fogadta IV. Károlyt, aki a hatalom átadására szólította fel. A kormányzó először elbizonytalanodott, de később — az őt támogató erők túlsúlyáról értesülve — az ország azonnali elhagyására kérte a volt királyt. IV. Károly a leghatározottabban igyekezett fellépni. Ismételten követelte, hogy a kormányzó a hatalmat azonnal tegye le az ő kezébe. Briand francia miniszterelnökre hivatkozott, mint akinek jóváhagyásával jött Budapestre, és aki biztatta őt, hogy teremtsen kész helyzetet, melyet az egész világ respektálni fog. IV. Károlyt meggyőzendő, Horthy hivatta a külügyminisztériumból gr. Khuen-Héderváry Sándort, mert Gratz Gusztáv külügyminiszter Bécsben tartózkodott, helyettese, Kánya Kálmán pedig beteg volt. A gróf kifejtette a volt királynak, hogy a Habsburg-ház magyarországi restaurációja esetén Jugoszlávia és Cseszlovákia 48 órán belül megtámadná az országot, ami annak teljes feldarabolását vonná maga után.

4 Másfél órai tárgyalás után, amelybe másokat is bevontak, IV. Károly „morálisan letört". Megígérte, hogy visszamegy Szombathelyre és elhagyja az országot. Megállapodtak, hogy Teleki (,aki időközben megérkezett és a megbeszélések második részében már ő is részt vett) és Sigray IV. Károlyt az országhatárig kísérik. Gömbös már csak a király távozása után ért fel a várba. Ott Telekinek kijelentette: „Két év óta figyelmeztetek ennek a kétségbeesett próbálkozásnak a lehetőségére. Nyugatmagyarország vezetésével megbízott katonai és civil faktorok a kormányzónak szavukat adták, hogy puccskísérletet nem tűrnek és elő nem segítenek." Az uraknak többet nem hisz — mondotta — mert lehetetlen az, hogy a király váratlanul és segítség nélkül meg tudjon jelenni Pesten a kormányzó szobájában. Megjósolta, hogy Szombathelyről a király nem akar majd elmenni és Ígérete ellenére onnan a hatalom átvételét fogja követelni. A király távozása után a történtekről Horthy tájékoztatta a kormány Budapesten lévő tagjait és néhány vezető politikust, akik eljárását megnyugvással vették tudomásul.

5 A budapesti hatalomátvétel kísérlete tehát sikertelenül végződött. Ezt elsősorban IV. Károly, Horthyban való jogosulatlan bizalmának, a legitimista erők szervezetlenségének és a kormányzó mögött álló katonai körök szervezettségének tulajdoníthatjuk. A fővárosban tartózkodó legitimista politikusok többsége csak este értesült a történtekről. Beniczky Ödön és Szmrecsányi György kijelentették, hogy autón azonnal a volt király után mennek és nem engedik meg neki, hogy az ország határán átlépjen. Lingauer Albinnak, Szombathely legitimista képviselőjének telefonáltak, hogy IV. Károlyt bírja maradásra. Ennek érdekében Nyugatmagyarországon plakátoztassa ki, hogy a volt király átvette az uralkodást és hasson oda, hogy Lehár csapatai az esküt IV. Károly .kezébe letegyék. A két legitimista politikust azonban 28-án Hajmáskéren a kormányzóság parancsára feltartóztatták és őrizetbe vették. Lehár ezredest pedig táviratilag felszólították: a kormányzó elvárja tőle, hogy IV. Károlyt „a határon keresztül viszi és annak megtörténtét sürgönyileg jelenti". Lehár azonban nem engedelmeskedett! Sőt, a Szombathelyen tartózkodó legitimista politikusokkal (Sigray, Lingauer stb.) a hatalom átvételére biztatta a volt királyt. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy 28-án IV. Károly ismét lemondásra szólította fel Horthyt. Követelte, hogy a „csapatokat azonnal eskesse fel a királyra, a parancsnokságot az összes magyar csa3 Tanulmányunk nem vállalkozik a puccskísérlet részletes elemzésére, csupán a témánk szempontjából fontos bel- és külpolitikai összefüggések felvázolására. Ehhez alapvető forrásnak tekintettük az Országos Levéltár, Kozma Miklós iratanyagában, Adatgyűjtemény, 1920—24. с kötetében található 19 gépelt oldalas anyagot, melyet Kozma 1921. március 28—29—30-án írt le. Ez eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Továbbiakban: OL. Kozma iratok. Adatgyűjtemény, 1920—24. A király hazatérése. 4 OL. Kozma iratok. Adatgyűjtemény, 1920—24, A király hazatérése. 5 Uo. és a Magyar Falu, 1921. ápr. 3,8. 234