A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Sipos József: A Kisgazdapárt és a Teleki-kormány lemondása

patok fölött azonnal adja át Lukasich altábornagynak, s maga azonnal vonuljon vissza."

6 Erre a kormányzó megfigyelés alá helyeztette Lukasichot és utasítást küldött Szombathelyre, amely megtiltotta a csapatoknak, hogy rajta kívül bárki parancsait teljesítsék. A minisztertanács pedig Bethlent és Andrássyt Szombathelyre küldte, hogy IV. Károlyt tervéről lebeszéljék, és a polgárháborút megakadályozzák. Bethlen a tárgyalások vezetésére teljhatalmat kapott és ha szükségét látta, a volt király szabad mozgását is meggátolhatta. Velük utazott Hegedűs tábornok is, a Lehár helyére dezignált új szombathelyi körletparancsnok. Horthy ék határozott fellépése természetesen szoros kapcsolatban volt a bel- és külpolitikai helyzet alakulásával. A belpolitikai erőviszonyok Horthyéknak kedveztek. A katonaság nyugodt maradt és a kormányzónak engedelmeskedett: Prónay zászlóalja megszállta a főváros legfontosabb pontjait, és Gömbösek a sorkatonaságon kívül mintegy 2000 MOVE tagot fegyvereztek fel. A legitimisták elbizonytalanodtak, a Horthyt támogató szabad királyválasztók viszont határozottan cselekedtek. A puccskísérletről értesülve Meskó Zoltán és Rubinek István 28-án összehívták a Kisgazdapárt Budapesten tartózkodó tagjait, hogy megbeszéljék a teendőket. Táviratilag a fővárosba hívták a párt vezéreit: Nagyatádi Szabó Istvánt és Mayer Jánost. Kovács J. István, a szabad királyválasztók egyik vezetője a párt nevében a kormányzóságon a következőket jelentette ki : Pártja a kormányzó és környezetének valamint a nemzeti hadseregnek nemzeti érzéséről meg van győződve. A helyzetet azonban anynyira komolynak látják, hogy javasolni fogják a kormányzónak a Ház elnapolását és a hatalom legalább néhány héten keresztül történő diktatórikus gyakorlását. Követelik a restaurációs kísérlet legszigorúbb vizsgálatát és a felbujtók könyörtelen megbüntetését. Meggyőződésük — mondotta Kovács J. — hogy sem a miniszterelnök, sem a kormány az ügybe beavatva nem volt. Azt a körülményt, hogy Teleki kísérte fel a királyt Pestre, kellemetlen látszatnak tekintik, de ennek dacára Telekivel szemben bizalmatlanok.

7 28-án délelőtt az antanthatalmak követei is tudomást szereztek az eseményekről. Hohler angol főmegbízott, francia és olasz kollégája kíséretében nem hivatalos látogatást tett Horthynál, aki tájékoztatta őket, a történtekről és kormányaik segítségét kérte, hogy IV. Károly sértetlenül visszajuthasson Svájcba. A követek lojális nyilatkozatokat tettek és kormányaiknak, ilyen értelemben jelentettek.

8 „A szomszédos államok kormányai azonban 28-án és 29-én követeik útján tiltakoztak a magyar kormánynál a restaurációs kísérlet ellen."

9 Mindezek hatására 29-én IV. Károly már engedékenyebbnek mutatkozott. Közölte Bethlennel, hogy hajlandó az országot elhagyni, ha deklarációt adhat ki, melyben a „kormányzót és a kormányt állásában megerősíti, de a cselekvés jogát a jövőre nézve fenntartja magának." Ezt a nyilatkozatot azonban sem Bethlen, sem a kormány nem tartotta kiadhatónak, mert az a királyi jogok gyakorlásának elismerését jelentette volna, amit az 1920. évi I. te. megtiltott. IV. Károly helyzetét tovább rontotta, hogy Fouchet francia követ 29-én már legerélyesebben cáfolta, hogy Briand miniszterelnök közvetve vagy közvetlenül IV. Károlyt a hatalom átvételére biztatta volna.

10 6 Uo. 7 Uo. 8 Karsai E., Brit diplomáciai iratok az 1921. évi húsvéti királypuccs történetéhez 8. irat. = Levéltári Közlemények, 1968. 117—118. és OL. Kozma iratok. Adatgyűjtemény, 1920—24. A király hazatérése. 9 Juhász Gy., Magyarország külpolitikája. 1919—1945. Kossuth K. 1968. 374. 10 OL. Kozma iratok. Adatgyűjtemény, 1920—24. A király hazatérése. ; 235