A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Zombori István: Idegen népek – magyar emberek. Ács Gedeon naplójának néprajzi és földrajzi vonatkozásai

szél, akivel diákélete első éveiben együtt lakott egy Méhes nevű ember házában, akit alacsony termete után csak Kis Ménesként emlegetett. (A következő évben átköltözött nagyanyjához, Dini barátja pedig kollégista lett). Megjegyzi azt is, hogy ő ezidőben „csak 15—16 éves ártatlan fiúcska" volt, amiből következik, hogy az itt elmondottak 1834—35 körül történtek. Barátja viszont néhány évvel már idősebb volt, és sokat járt a lányok után. Ebből számos bonyodalom támadt és Ács mindezeket följegyezte. (7:36—39.) Azt is megtudjuk, hogy alig nyolc éves korában került Halasra tanulni, s 15 éves korában ment innen Kecskemétre a főiskolára, majd onnan Debrecenbe a teológiára (7:123.) Kecskeméten a diákok igen szabadosan viselkedtek. Mivel ez az iskola nemrég nyílt meg, a tanárok és az igazgatóság nem mert erélyesen föllépni a diákokkal szemben, nehogy otthagyják az „alma matert". Ezt látva a hallgatók vérszemet kaptak és sokszor részegen mentek be az órákra — vagy sokszor nem is mentek napokig. Ács megjegyzi: „Szégyenlem és sajnálom, hogy én a korhelyek kolomposainak egyike voltam, azaz olyan legény, ki a billiard botot gyakrabban forgattam, mint a tollat s leckére mindig előkészület nélkül mentem. Ezt tudták a társaim s mivel korhelységem dacára is mindig első vagy az elsők egyike voltam, népszerű voltam közttök, ámbár bortivornyákra nem igen, kéjhölgyek közé pedig soha sem csalhattak el... Megtörtént, hogy hetekig sem voltam fölolvasáson, de mindennap a kávé-s színházban, lyányok között stb." (7:183—185.) Megemlékezik Limpeck úrról, a kecskeméti postamesterről, ki eléggé együgyű ember volt {„a lőport nem ő találta föl" — írja) és elmondja azt, hogy egyik évben két bérese becsapta a derék Limpecket, mivel a vetőmag árát elitták, de a földet azért fölszántották, mintha a mag is benne lenne. Mikor aztán tavaszra a többi gabona kikelt, az övé nem, a turpisság kiderült s az egész város a gazdán nevetett. (7:257—258.) Ács szerint a kollégiumi tanárok is hasonlóak a béresekhez. „Hej, sok Limpeket ismertem, ki fiát iskolára vitte, hogy ott annak fejébe a collégiumi béresek ismeretek magvait hintsék. A Limpek-apa megfizette a vetni való mag árát s fizetett a béreseknek is, és azok szántottak, boronáltak, még csépéigettek is — de magvat — melynek árát fövették — nem vetettek. A Limpek-apa, tán csodákozott, hogy mi sem kel ki, tán nem is nézett utána, hogy váljon kél-e ki valami. Elég az hozzá, hogy a collégiumi bérest ki nem kötötték, fejők fölé táblát senki sem akasztott." (7:258.) Az amerikai álszentséget megrója, és megjegyzi, hogy a magyar nem kétszínűsködik, nem álszenteskedik. Sőt, ellenkezőleg, olyan dolgot is nyiltan művel, ami már nem helyénvaló. Kecskeméten például a sétatéren levő gyepes részen minden este szerelmes párok feküdtek oly sokan, hogy a később jövő pároknak várni kellett, amig hely üresedik. „ A szőlők közti kutak melléke, a malmok alja, alkonyat után borítva volt a hetedik [a r. kath. katekizmus szerint 6. parancsolat Z. L] parancs fumigálóival." (9:143) Halas Kiskunhalasra is szeretettel emlékezik vissza, ahol gyermekkora java részét töltötte. „Az én életem nagyobb része száműzetésben telt. Még nyolc éves sem voltam, midőn először vittek hazulról Halasra, hol az öreg Szilárdy bácsi túlságos szigorú s a nagy tokájú Szilágyi Márton uram vesszeje alatt nyögtem át tíz hónapot minden évből; s midőn kinőttem a vessző alól, távolabbra mentem Kecskemétre..." (7:123) ír játékokról, amelyeket gyermekként játszottak, (7:55.) beszél az öreg Péter dobosról, az obsitosról, aki roppant méltósággal látta el feladatát, a hirdetmények közzétételét, és a pálcabüntetés végrehajtását. Szivet derítő módon írja le, miként veszett össze két kofa a vásártéren, s hogy a perlekedésre megjelent városházi baktert, majd a segítségére érkező egész bakterhadat hogy futamította meg a két — hirtelen kibé219