A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Zombori István: Idegen népek – magyar emberek. Ács Gedeon naplójának néprajzi és földrajzi vonatkozásai

kült—asszonyság. (7:31.) Szól arról is, hogy Halason külön tisztviselőt tartottak azért, hogy figyelje és ellenőrizze, a téli tüzelés idején a kemencék kéményei tiszták-e, hogy a szolgálók nem öntenek-e ki tüzes parazsat stb. Úgyis hívták, hogy pörnyebíró. (9:99—100.) Szeged Szegedhez kapcsolódó személyes élményeiről több alkalcirmal is ír. Néhány alkalommal át is utazott a városon, s bár ezt konkrétan nem mondja, nyilvánvalóan debreceni diák korában történhetett, amikor Szegeden, Zomboron át mentek haza Alsó-Baranyába. Érdekes módon a nagy alföldi városhoz kapcsolódó történetei így vagy úgy a szegedi asszonyokhoz és főleg a kofákhoz kötődnek. Ezekből főleg az eszéki vásárban látott jónéhányat. Véleménye nem túl hizelgő: a szegedi asszonyok borzasztó csúnyaszájúak, álhatatlanok, akik férfiemberrel szemben is megállják a helyüket. Egy veszekedés során a vásárban a szegedi kofa törött paprikát szórt vele pörlekedő férfi szemébe, majd jól eldöngette a kárvallottat. (7:32) Más helyen az amerikai közélet erőszakos voltát ecsetelve ilyen hasonlatot ír: „Természetes, hogy — míg nálunk egykor ritkaság volt a goromba szóváltás, a kard pedig gyűlésben a XVII-ik és XIX-ik század alatt tán csak egyszer repült ki hüvelyéből, itt [USA, Z. I.] a szóvali veszekedés gyakoribb, mint a szegedi kofák köztt..." (9:200.) Amikor egy hazánkban járt amerikaival beszélget, annak áradozását a magyar nők szépségéről és nagy számáról azzal inti le, hogy az utazó példái, Szeged, Kőrös és Halas városok, e szempontból nem jelentik az egész országot, sőt, „kivált a két elsőbb városban afeslettség nagyobb, mint egyebütt honunkban." (7:287.) Debrecen Számos alakalommal ír a másik nagy alföldi városról is, ami nyilvánvaló, hiszen éveken át tanult itt teológiát. Följegyzéseiben — érthető módon — a kikapós menyecskék mellett gyakran diáktörténeteket olvashatunk. A nebulók sokszor űztek tréfát az általuk lenézett cívisekből, kihasználva azok jószándékát és hiszékenységét. Történeteinek egyik főszereplője Molnár Gida, nádudvari diák, Ács tanulótársa, aki állandóan kész volt tréfákat csinálni, a tanárok becsapni és bosszantani. (9:22—24.) El-elcsodákozik azon, hogy a városban bizonyos szavak más jelentésben használatosak. Kinevették, mikor „túrós tésztás" kért, mert e kifejezés csak a nyers tésztát jelölte. Mikor pedig háziasszonyának azt találta mondani, hogy ne legyen olyan lusta, az nagyon megsértődött. „Kisült, hogy míg én a lustát a resttel synonimnak véltem, ő azt a kéjhölggyel egyet jelentőnek tartotta.'''' (9:114.) Ami a debreceni erkölcsöket illeti, Ács szerint ezek sem jobbak a Kecskeméten tapasztalhatóknál. Különösen sok a hetedik parancs ellenvétő fiatal pár, akik a nyilvánosság előtt nem titkolva töltötték kedvüket, „...ha télen essőben mentem haza színházból a városháza tornáca alatt, gyakran nagyokat buktam éjféle mulatókon keresztül, s foglakozásukban háborítani őket." (9:143.) Eszék Valószínű, hogy a gyermek Ács Gedeon apjával többször megfordult a híres eszéki vásárban, amit a fogékony gyermeki fantázia felnagyított és megőrzött. Később a látványosságon túl meglátja az embereket, az egymást keresztező érdekeket és nagyszerű képekben örökíti meg a vásári forgatag hangulatát. Szinte magunk előtt látjuk a termetes, siklósi Jóbyné asszonyt, amit eltorzult arccal ordítozik, ve220