A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Téglásy Imre: A hungarus-tudat kifejeződése Fiala Jakab „Szegedies” című epüllionjában

Mondd, e vidéket, ahol lakozunk, ki mutatta neked meg? Lépteidet ki vezérli? — eképp szólt s rémületemtől megszabadulva feleltem. — A nyár heve elleni enyhet, kívánkozva a tiszta habokba, kerestem, ahogy kell, ám nem eléggé tetszettek meg a szennyszinű ágak, táplálójuk a szomszéd víz, de szemem fele csillant akkor e tiszta folyó, ide vágytam, e sár talán és szép árhoz elérni. A sárterelő Tisza gyűlöletében — úgy gondolta, halálos bűn lebecsülni vízéért — száz iszonyú orkánnal tépte le vásznam erővel. Észak erős szele korbácsolta magasra a hátát, jégbelü felleget, égzengést, zivatart borított rám, én sosem-ártó, árva fejemre. Az isteni gond már a halál torkából vont ki vigyázva e partra. (263—282.) (Ford. : Téglásy Imre) A Marost természetesen lekenyerezi ez a hízelgés, ezért jutalmul elmeséli hősünknek a honfoglalás történetét. Szép szavaimra kegyelt meg a szellem. — Kérd csak a díját — szólt — eme tettnek! Én a nagy ősök művei titkát tudni kívántam. — Mily fáklyák gyújtotta dicsőség kapta Szeged nimfáit a hírre? Mi hősi merészség adta királyi nevét? Bólintott s kezde regélni. (292—296.) (Ford. : Téglásy Imre) II. ének Az Állhatatlanság istennője (Inconstantia) az írás segítségével kíván viszályt támasztani a földön. Egy csodálatosan szép pergamentekercsre azt írja, hogy nem a szittya, hanem az egyiptomi a föld legősibb nemzete. Ezt a tekercset egy öreg boszorkány képében becsempészi a szittya előkelők gyülekezetébe. A szittyák azonban nem tudják megfejteni a hieroglifák titkát (ez csak Champollionnak sikerült a XIX. században), ezért a nemzet főisteneként tisztelt Marsot kérik meg, hogy segítsen rajtuk. Ám Marsnak, a hadistennek sem kenyere a betűvetés, ezért az Olümposzon lakó istennőhöz, az Igazságot képviselő Thémiszhez tessékeli őket. Thémisz azonban maga sem tudja eldönteni a vitás kérdést, sőt maguk az istenek is hajba kapnak rajta. Juppiter közbelépésre kényszerül. Megígéri, hogy a témáról könyvet írat Pallaszszal, a szkítáknak pedig megparancsolja, hogy forduljanak haza, s ahelyett, hogy álproblémákon vitatkoznának, foltozzák ki inkább hálóikat. Fiala a következőképpen qszszegzi a probléma lényegét: „Innét származnak a tudós tollak vitái, hogy melyik nemzet volt legelőször, és ez a kérdés még ma se dőlt el." III. ének Hatalmas pusztítás képét rajzolja meg a költő. Állhatatlanság istennő ugyanis afeletti dühében, hogy nem sikerült viszályt támasztani a földön, hatalmas földrengéssel sújtja a szittya birodalmat. A szittyák kénytelenek elhagyni otthonaikat és új hazát keresni. Mars segítségükre siet. Pártfogása jeléül saját kardját dobja le nékik. A továbbiakban Fiala az Isten kardja monda elemei szerint folytatja, építgeti művét. 200