A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1978/79-1. (Szeged, 1980)

Téglásy Imre: A hungarus-tudat kifejeződése Fiala Jakab „Szegedies” című epüllionjában

A hegyével fölmeredő fegyver megsebzi egy üsző lábát, a pásztorok a véres nyomokon haladva megtalálják a ledobott kardot, melyet a királyhoz visznek. E kedvező jelet egy másik követi. Kalandozó vitézek hozzák hírül, hogy kitűnő legelőre és termőföldekre találtak nyugaton. IV. ének A szittyák ezek alapján elhatározzák, hogy fölkerednek és elindulnak új hazát ke*esni. Hosszú harcok után Pannoniába érkeznek. Itt letelepednek, városokat alapítanak, melyek egyike Szeged. Ennek dicsőségét zengve végződik az epüllion. „Ó nagyhírű Szeged, ki e földön messze sugárzód Büszke neved fényét, munkádat még ne fejezd be! Tisztes erényed sem nyert még méltó diadalmat! Nézd Juppiter fegyvertársát, hogy igyekszik a Félhold Elleni harcba, siet Belgrád meredek fala mellé Hős elszántsággal, tábort ver, sánccal övezve, S ostromló kossal döngetve a nagy falat egyre, Kén-lövedékeit ontja a fellegvárra serényen. Hűségedről itt nem tettél még hitet eddig! Légy oly lelkű ma is, mint rég, amikor bekerített A török és öt domb nőtt holtjainak teteméből, Kiknek — mondják — harci erényed vette a vérét, És vészterhes halmot emelt testükből a szántón. Belgrádnak falait nem döngeti már a török Mars, Most csak az ennivaló baljós szüksége, a vészes Éhínség, s a gonosz nyomorúság pusziit a tájon. Egy-két száj kaphat már csak száraz kenyeret, vagy Annak rossz héját. Könnyíts e súlyos bajokon már Ó Szeged, indulj hát! Rakj négyfogatú szekerekre Táplálékokat, ennivalót, ingyen! Ha segítesz, ősi szabadságod levelét elnyerheted újra. Melyet az őrjöngő török elragadott kezeidből. Régi jogod, fényed, s meghitt hajlékod örömmel Szerezd vissza megint! Ó, égnek gondviselése! Ó könyörülés! Ó, áldás Szeged ősi jogát, jogárát és Régi szabadságát most vívja ki újra magának! íme ezek,— ismétli az aggastyán — ezek itt mind Ősi nemességünk javai, miket a Maros árja Nékem ilyen rendben tárt fel. S ezzel befejezte, Mást nem mondott. Múzsám úgy zengett, ahogy ő szólt. Elmondtam mindent. És könyöröljön a Múzsák Szent hajléka szegény költőn: s a kapzsi öregség El ne eméssze, se rossz, nyavalyás nedvek ne gyötörjék!'"' (1064—1097) (Ford. : Bedé Anna)

1 ' Fiala ismertetett műve a nemzeti tárgynak megfelelően lelkes hangnemben íródott. A történet ügyes bonyolítását, az egyes részletek szép kidolgozását sajnos zavarja a magyar és a görög mitológiai nevek keveredése. Kelecsényi János mutatta ki, hogy 17 Bedé Anna fordítása. Délmagyarország, 1960. 156. sz. 201