Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

hanem mi az hatalmas győzhetetlen császár törvényében megíratott egy igaz harminczaddal meg-megelégedvén, úgy cselekszünk mindenekben, a mint a közönséges igazságnak útja mutatja. Háborgatások is, ha kik lennének, azok ellen is hatalmasok leszünk. Melyről adjuk ez pöcsét es levelünkben tisztességes úri embörségünket és igaz török hitünket zálogul, bizonyságul. Adtuk Szöged várában Anno, 1652. 16. Mártii.

3 Hasonló levél szólt (1685) a kecskeméti vásárosnéphez is; Minthogy ez előtt való levelemmel már egyszer tudósítottalak benneteket, hogy amint ennek előtte való időkben szokás volt, itt Szegeden az országos vásárnak létele, azért kérlek Benneteket mint jámbor gazdákat, mivel ugyan bizonyossan leveleket küldtek hozzánk Nándor Fejérvárrul, hogy ők nyilvánságossan eljönek, sok szép drága portékával, és külömb külömb féle drága árukkal, fel felessen pedig, mivel ugyan tizenöt hajó a kijön. Azért jó akaró becsületes bírák és polgárok, akarom, hogy tudtotokra légyen, hogy bizonyossan lészen vásár, ím azért mint jámbor gazdákat, és becsületes Kecskemét Városának mostani főbíráját és polgárit kérem szeretettel jövendőbeli szolgálatomért, hogy ott körül levő városoknak, faluknak tegye hírré, hogy bizonyosan lészen vásár, és hogy az hajók is nyilvánságosan ide érkeznek ez jövendő hétfőre, hanem ti is jámbor gazdák minden tartóz tat ás nélkül bízván eljöjetek, mivel légyen Istennek hála, most nem hallatik afféle rossz hír, akitül kellene félnünk, hanem jó híreink hallatnak most, azért Kegyelmetek is minden bizonnyal eljővén, mint ennek előtte való időkben, én is úri hitemre mondom, minden tehetségem szerint mondom, hogy veletek leszek, és minden igyetekben megoltalmazlak, csak ti is ezen levelemmel tegyetek hírt a többi helyekben is, engem is az Isten megtartván, igyekezem mint jámbor gazdáknak szolgálni. Ezek után Isten velünk. Költ Szeged várában die 18, Április 1685. Szegedi Tartománynak mostani földesura Mankocs Csorbacsia szolgál szeretettel. Kérem penig Kegyelmeteket kecskeméti, körösi, ceglédi, jászberényi, gyöngyösi, és több körül levő becsületes bírák s polgárokat, hogy ezen levelemet olvasván és postámnak hitelt adván, jó barátim gyöngyösi bírák, kérem kegyelmeteket, hogy ha majd mód lészen, tegyen hírt a rimaszombatiaknak, és josontziaknak is, és ha ugyan bizonyossan meg tudgyuk hogy eljönnek, várakoztatni fogjuk a vásár idejét.

1 A szegedi vásárokon ezekben az időkben raguzai latin, konstantinápolyi török kalmárok is megfordultak. A török kereskedelmi kapcsolatok még a XVIII. században is virágzanak. A vásározás valamikor nem volt veszélytelen, ezért a debreceni tanács 1667-ben így határoz: szegedi vásárra menő kereskedő rendeket mindenfelől az tolvajok faggatván, szükségképpen segítséggel kell mellettek lenni és minden tizedbül egy szekeretrendelvén s puskásokat is melléjek, minden tizedbül egy-egy lovast kell állatni s utcaszerül kell fizetni nekik.

5 Itt szólunk mindjárt Tömörkény nyomán

6 arról, hogyan alakult ki nyilván már évszázadok óta a vásárosok védekezési módja. Régi szokás volt, hogy ,,csoportosan járjanak hazafelé, harminc-negyven kocsi egy csomóban. Régibb időben fegyvert is inkább viseltek, a kocsi oldalán is volt legalább egy vasvilla. Ma egészen fegyvertelenül járnak. Ritka, aki pisztolyt visz magával, de csak olykor ijesztgetésül puffogtattak vele..." A rablás megszokottabb módja az, hogy az áruval megrakott kocsi mikor az országúton elhalad, az árokból a sötétben a tolvaj utána lopódzik, jó éles késével a hátulsó ponyvát és a köteleket szétvágja és a kocsi után futva, két kézzel húzgálja le róla a ruhafélét, amiket szerte dobál az országút két szélére, így aztán társaival összeszedi. A haladó kocsi zörgése elnyeli azt a zajt, amit a rablás okoz. Az egész napi fáradtság után különben is álmosan bóbiskol a kocsin mindenki. Vannak ha hallják, sem merik meghallani. A másik módja a rablásnak, hogy megállítják a kocsit. A fuvaros nem mer a lovak közé vágni, mert attól fél, hogy a rabló kést döf a lovába. Gyorsan leveszik a ládát és tovább eresztik a kocsit. 3 Mikulik J., Magyar kisvárosi élet. 1526—1715. Rozsnyó 1885. 277. Címzése: Adassék ez levelünk az rosnói és ott környül levő kalmár áros keresködő düszes emböröknek kezükben híven. 4 Hornyik II, 426.; Oltvai 51. 5 Reizner III, 495. e Munkák és napok. 229. 78